Ifjú Gróf élete

 

 

21. fejezet.    

 

Váratlan pillanat.

 

Karola, egy kis idő után távozott a Kúriából. Távozását Emese szúrós tekintette kísérte.

Holdvilág van. Néhány fáklya fénye ad világosságot a Kúria belső udvarán. Lentről alig lehet látni valamit. Csak az árnyékokat, lehet felismerni.

Karolaaaaaaaa! – kiállt Eugén.

Itt vagyunk, gyere fel. Gróf elfelejtette a sérülését, integetés közben majdnem átesett a korláton. Fiatal lány, Emese fogta meg, és húzta vissza a magáról elfeledkezett idős grófot.

 

   -     Vigyázzon magára Grófom, kérem?

   -     Köszönöm, ha nem lett volna, itt átesek. Kegyed megmentettet, köszönöm. Megmentet, megmentett. – ismételte Eugén.

   -     Az csak természetes, Kedves.

 

Mikor Karola látja Édesapját, és lát mellette egy illetőt, akit messziről nem ismer fel, kissé megijed. Tanúja volt, hogy Édesapja majdnem átesett a korláton, és az ismeretlen húzta vissza. Így lépteit szaporázza, és felfut az erkélyre. Éppen akkor ér oda, mikor szeretett Édesapját egy fiatal vörös hajú, karcsú hölgy átöleli.

 

   -     Ki maga? Hogy merészeli ezt megcsinálni Édesapával? Mit képzel hölgyem?

 

Hírtelen, Karola nem ismerte fel Emesét.

 

   -     Emese vagyok, nem ismer meg? – kérdezte a fiatal lány.

   -     Édesapám még a gyász éve van, és maga egy fiatal lánnyal! Ez felháborító!

 

Karola, lányom hagyd békén a hölgyet, Ő mentet meg. Ha nem lett volna itt, akkor már halott vagyok.

 

   -     Édesapám, nem rég múlt el…

 

A mondatot nem tudta befejezni, mert Eugén magasra emelte a kezét. ELÉG!

 

   -     Tudom, leányom, de ezt hagy döntsem el én. Elvégre elég idős vagyok hozzá, hogy ebben döntsek. Vagy nem?

   -     Édesapa, igen! – feleli Karola, és illedelmesen meghajtsa a fejét Édesapja döntésére. Evvel jelezte, hogy tudomásul vette.

   -     Akkor, mi a baj?

   -    Semmi, semmi.

 

Inkább ismerkedjetek meg, mert a hölgy nálunk fog lakni, és újra népes lesz a Kúria.

(Eugén, már elfelejtette, hogy bemutatta egymásnak a két hölgyet.)

Élet lesz itt, az Erzsébet Kúriában, ugye, drága hölgyem Emese. Eugén e szavak után, hogy higgyen leánya, megfogja a lány finom nyakát, maga elé húzza, és hosszan megcsókolja. Karola ezt látván pironkodik. Ekkor érkezik meg, és áll az ajtóban, hiányos öltözetben fia Joachim. Észreveszik, hogy nézik őket abba hagyták a csókolózást, felnéznek. Két hölgy ránéz a fiatal grófra, arcuk elé teszik kezüket, és pironkodva elfordulnak.

 

   -     Fiam! - kiabál Eugén Joachimra. Mi ez, az öltözet, hogy nézel ki, hogy merészelsz így megjelenni a hölgyek előtt.

   -     Édesapám!

   -     Takarodj a szemem elől, és öltőzz fel!

   -     Ne, legyen már olyan mérges Édes…

   -     Menj, és hoz magad rendbe. – utasítja fiát az idős gróf.

Eugén, Emeséhez fordul.

Kérem, hagy kérjek bocsánatot, és elnézést a fiam helyett. 

Ugyan már szóra se érdemes, már megszoktam. Láttam már bátyámat többször is hiányos öltözékben – szólt Karola.

 

-       Nem, is neked mondtam lányom.

-       Azt látom Édesapám.

-       Kérem, ne veszekedjenek?

-       Ne, haragudjon, de miért szól bele az Édesapámmal való beszélgetésünkbe?

-       Na, most már befejezni. Mind a ketten, mert a hölgyek közé csapok.

-       Ajtóban a végszóra megjelenik Jochaim.

-       Édesapám, így megfelelek?

-       Igen, fiam, és köszönöm.

  

Joachim, látta, hogy a testvére, és Emese közt feszültség van. Szinte érezni lehetett a levegőben, mikor ketten voltak egy helyen, vibrált körülöttük minden.