Ifjú Gróf élete

 

  13. fejezet.   

 

Nemes hazugság.

Joachim, megkérte Jánost, hogy legyen szíves megoldani a láb sérülését.
János forgatta a lábat, nézte, hogy lehetne megoldani a problémát, de sehogy nem talált á a megoldásra.

         -     Mi a baj János?
         -     Csak annyi, hogy úgy repedt meg, hosszába, és ha jól látom, Fiatalúr, hogy itt a fában több kisebb csomó van egymás mellett, (mutat rá pontokra), amit akkor nem vettünk észre, mert ezek a csomók egyszínűek a fával, ha elkezdem javítgatni, akkor ezeken a helyeken a fa könnyen törik, ami nagyobb baj okozhat.  Így ezt már nem lehet megjavítani, úgy ahogy Ön szeretné.
        -     Látom, de ezt hogy mondom be Édesapának, hogy nem tudja megjavítani a lábát, János.

Az ügyes kezű mester megvakarja a fejét, megpödri a bajuszát, kötényét megigazítja, és e szavakat mondja.

        -      Fiatal úr, így ez nehéz lesz.
        -     Nehéz, de még milyen nehéz, mit kellene mondani, hogy megnyugodjon, hogy újból mankóval fog közlekedni..
        -     Van egy ötletem, ha elfogadja tőlem.
        -     Mondja, csak szívesen hallgatom Önt.
        -     Csak annyit kell mondani a Fiatal úrnak, hogy amiből készült Édesapa lába, ez egy különleges fa, és e fát külhonból kell idehozatni, amit tudjuk nem igen egyszerű feladat. Messziről az óceán túlról szállítják idei. Ezt a Gróf megérti, és így időt nyerünk. Jó sokat.
        -     Nagyon jó János, látom, hogy csavaros az észjárása, nagyszerű megoldás.                  Meg tudja javítani? Bízom magában!

János, felnéz Joachimra, miközben egy másik fát faragott.

        -     Nem.
        -     Miért nem, hisz az előbb azt mondta, hogy ...
        -     De, próbálja meg, kérem, addig is, amíg más megoldást nem találunk.
        -     Nem, Fiatal úr! Nem teszem ki magam annak, hogy netán kárt okozzak a Grófnak. Higgye el, nem ér meg az egész annyit. Ha, meg csinálnám, nagyobb kárt okoznák vele. Annyit nem ér meg az egész. Meg aztán, a Gróf Önre is megharagudna, de nagyon.

Joachim csodálkozva néz, majd nem elejti a sétapálcáját e szavak hallatán.

-    Jól van, ha nem megy, akkor ne erőltessük, Édesapa meg fogja érteni.

Jochaim, felmegy az emeletre Karolához, és közli, hogy nem lesz kész a láb.
Karola arcához kap.

    -     Most mi lesz, bátyám?
    -     Semmi gond, mondja Joachim, és elmondja, amit János mondott.
    -     Ezt elmondani, Édesapának, és megértetni vele, hogy már nem kap új lábat bátyám nehéz lesz.
    -     Biztos, de most mit tegyünk, húgom, hogy jövünk ki ebből?
    -     Nem tudom, kitalálunk valamit.
    -     Más nincsen, csak ez a megoldás, amit János mondod.

A testvéreknek más megoldás nem jutott az eszükbe, így megkísérlik Édesapjuknak megmagyarázni, hogy már nem lesz művégtagja, csak mankóval tud majd járni.

 

Joachim, gondol egyet, és visszamegy Jánoshoz, hogy hátha sikerül meggyőznie, hogy javítsa meg a lábat.

 

-       Nem, zavarom, de lenne egy kérésem?

 

János, felnéz, nem, ne is kérdezze, mert látom, hogy mit akar. Nem megy! Értse már meg, hogy veszélybe sodornám a Grófot, ha megjavítanám a lábát. Így, nem! Ne, haragudjon, de tovább kell dolgoznom.

 

-       Látom, hogy nem egyszerű, meggyőznöm, megértettem. Mit csinál?

-       Szőlő leszedő géphez csapokat. Ha, jól értelmezem a rajzot, akkor a gép, a szőlők felett van, evvel a karral megmozdítja a tengelyt, ami jobbra – balra lehet mozgatni, és a fürtöket leszedi a tőkéről, s nem vész kárba egy fürt sem.

-       Igen, így működne.

-       Értem, és látom, nehéz munka, de nem lehetetlen. Már a tengelyeknél tartok.

-       Hagyom dolgozni, nem zavarok. Viszontlátásra János!

-       Viszontlátásra Fiatal úr!