Ifjú Gróf élete

  12. fejezet.    

 

Másnap.

Reggel leánya korán nyitott be Édesapja szobájába. Elhúzta a függönyöket az ablakoknál. Ekkor látta, hogy Édesapa műlába a sarokba fekszik a földön. Felemelte, észrevette, hogy megreped. Gyorsan sietett testvéréhez, és megmutatta a műlábat.
Joachim, ügyet sem vetett rá. Éppen egy rajzzal volt elfoglalva.
Karola megrázza bátya kezét.

 

   -    Mit csinálsz? Látod, hogy rajzolok, most miattad elrontottam, kezdhetem újra az egészet.
    -    Bocsánat. - szólt Karola.
    -    Nincs bocsánat. Amikor rajzolok, akkor nem piszkálj, ezt mondtam már a múltkor is, mert úgy járok, mint most, elrontom. Különben mi van?
    -    Édesapánk, lába!
    -    Mi van vele? Tökéletesen működik. János ügyes ember jól megoldotta az elképzelésemet. Megvan, az újabb, az tökéletesebb lesz, mint az előző, most adtam át a rajzott Jánosnak, hogy készítse el.
    -    Mond, figyelsz rám? Itt van a kezemben, nézd meg, hogy milyen.

Evvel átadja, a lábat, Karola a testvérének.
Joachim megnézi, és látja, hogy tényleg repedt, ezt még meg lehet javítani. Majd, János megoldja.
Gondolkodik. Látja, hogy a legkényesebb résznél repedt meg a bokánál, hosszában. Nézi a rajzot, hogy még mit kellene rajta alakítani, hogy még jobb legyen.

 

  -    Figyelsz rám, kedves tervező testvérem, Édesapánk lába még ma kell. Érted! Még ma kell!
    -    Persze, hogy figyelek, csak azt csinálom, drága húgom. Figyelek rád, senki másra.
    -    Szerintem levihetnéd Jánosnak, hogy nézze meg, mert ha Édesapánk felébred, és nincs ott a lába mellette kiabálni fog.

Eugén felébred, lenyúl az ágya mellé, tapogatózik, de nem talál semmit.
Felül, lenéz, de nem látja a lábát, eszébe jutott, hogy a sarok felé dobta. Oda néz, de ott sem látja. Nagyon mérges. Elüvölti magát, hogy zeng a ház.

Karooooooooooooola! Karoooooooooooooola! Hol a lábam?

 

   -    Hallod, már felébred.
   -    Megyek már Édesapa, megyek már, csak ne kiabálj!

Karola fut fel Eugén szobájába, benyit.

  

    -    Mond, leányom hol a lábam?
    -    Édesapa, elreped, levittem bátyámhoz, majd meg javítja János.
    -    Mi történt vele, már nem emlékszem?
    -    A boka résznél sérült meg, de ne idegeskedjen, lesz egy másik, sokkal jobb.
    -    Lesz, persze, hogy lesz, de mikor?
    -    Hamarosan, János ügyes ember, hamarosan készen lesz. Addig itt a mankó használja ezt.

Eugént, megnyugtatta lány szavai, de kissé dühös, mérgesen összehúzza szemöldökét, rágyújt a pipájára, egyet pöfékel. Kellemes pipafüst oszlik el a szoba légterében, leányára néz, és elfogadta a mankót.

Lesétál a fiához, és nézi, hogy mit csinál.

 

-       Mit csinálsz fiam?

-       Rajzolok, Édesapám.

-       Azt látom, de mit?

-       Jelenleg egy egyszerű tervrajzott, egy olyan szerkezetről, ami éppen érdekel. Szeretnék, tervezni egy szőlő leszedő gépet, hogy ne keljen a fürtöket egyként leszedni, hanem a gép a vesszőt finoman megrázza, és a fürtök, a gépbe hullnak.

-       Érdekes lesz, ha elkészül. Felcsigáztál, kíváncsi vagyok rá.

-       Meg fogom mutatni, Édesapám. De, mikor lemegy, az udvarra vigyázzon, kérem.

-       Rendben fiam, vigyázni fogok.