ifjú Gróf élete

10. fejezet.    

 

Temetés.

Eugén a nevükhöz, és a rangjukhoz méltóan szerette volna eltemetni Erzsébetet. Mivel nem voltak az egyház által összeadva, így ezt nem tudták összehozni. Így a temetés egy szerényebb ceremónia lett. Időjárás félig kegyes volt hozzájuk, mert a Nap sütőt, az eső pedig eset. Eugén mankóval ment ki a temetőbe. Ez Eugén számára az út veszélyes volt, síkos. Így a menet lassan ment. Erzsébetet sokan kísérték el. A gyászszertartás is rövid volt. A sírnál egy pár percig a család, és a szolgák maradtak, hogy végső búcsút vegyenek Erzsébettől.

Amikor a koporsót a végső nyughelyére eresztették, akkor a gróf mankójával a sírhoz ment, hogy egy marék földet dobjon Erzsébet koporsójára, egyensúlyát elveszítette, és majd nem a sírba esett. Lánya, és fia szerencsére elkapták. Már kiértek temetőből, mikor Eugén megcsúszott. Szerencsére a szolgák, akik mellette voltak
Elkapták. Szép lassan talpra állították, a mankót a hóna alá helyzeték. Gróf mikor talpra állították remegett, ezt érezték a segítői is.

 

-        Ez már a második, megcsúszása, rövid időn belül. Vigyázzon Édesapám!

-       Tudom, leányom, és vigyázok.

Amikor e szót kimondta, egyik mankója kettétört. Majdnem a földre esett, csak a lélekjelenlétével, és a rutinjával tudta megtartani az egyensúlyát Eugén. Fél lábon ugrált egy kerítésig, ott megkapaszkodott.

-       Jaj! Édesapám, mit csinált? Már megint, majdnem elesett.

-       Semmit leányom, úgy látszik, hogy Erzsébet magához akar hívni mindenáron.

-       Joachim, szólt Sándornak a hajtónak, hogy siessen haza, és hozza a hintót, hogy Édesapát haza tudjuk vinni.

Sándor futott a Kúriáig, és félóra múlva visszaért, a nagyobb hintóval.

Hintó egyik felébe a szolgálok, másik felébe Gróf, és gyermekei helyezkedtek el. Mikor már mindenki helyet foglalt a Sándor elindult a Kúria felé.

Útközben visszaemlékeztek a Grófnéra. Szerencsére csak szép, és jó emlékek maradtak utána. Szolgák dicsérték, mert rendes volt hozzájuk.  Mikor a Kúriához értek, és kiszálltak a hintóból Gróf szólalt meg.

 

-       Kedves jelenlévők! Meghívom Önöket egy közös vacsorára. Kérem, hogy készítsék elő a nagyterembe az asztalt. Asztalra, Herendi porcelánt, és ezüst evőeszközöket rakjanak. Kérem, hogy jelezzenek, mikor tálaltak. Addig gyermekeimmel félrevonulunk, hogy elkészüljenek.

-       Főkomornyik, a meghívást megköszönte, és elkezdték az előkészületeket a vacsorához.

 

Addig a Gróf, és gyermekei Erzsébet kedvenc szobájába helyezkedtek el, az emlékek között.