Este van

Este van, a fák is alszanak már.

Lefelé néznek a leveleik,
így pihennek ők, egy kicsit.
Léptetek hallani az utcán.
Siet a lány, tán a kapu nincs zárva tán?
Szerencséje van.
Még nem zárták be.
Besurran.
Senki se vette észre.

Este van.
Fiú, csak áll, és vár.
Várja a Kedvesét, legszebb szerelmét,
Előveszi hegedűjét,
Eljátssza a lány kedves zenéjét.
Szól a dal, messze száll.
Lány ablaka, tárva már.
Kemence mellett édes a muzsika,
Várja, édes szerelmét, bent egy csókra.

Este van.
A fiú besurran, csendesen, nesztelen.
Ők állnak egymás előtt feszülten.
Így még nem álltak egymással szemben.
Egymást, csak távolról figyelték.
A szülők közelre őket nem engedték.

Este van.
Most már ketten vannak.
Most már egymással foglalkoznak.

Virrad már a természet,
S ők boldogan köszönnek a felhőknek.
Sietni kell.
Verandáról lépteket hallanak.
Legény!

Ott a nyitott ablak!

Gyorsan ki is lép már rajta.
Hisz, amit kellett, azt megcsinálta.

Szerelmet adott a leánynak.
Most már nem adhatja e szerelmet másnak.