Én kutyám, s én cicám 5.

verselo•  2019. január 4. 09:57

 

Sajnos Maci örökölte apja vérét, és mennydörgéstől, villámlástól félt. Ezt átadta anyjának is. Következménye, hogy vihar előtt meg kellett kötni. Aug. 20-án, már délután 16 órakor jelezte, hogy "valami" készül, más volt a levegő, szél járás.


Kertünk hátsó részébe, van a komposztáló, raklapok közé teszem a levágott füvet. Szomszédom, akkor még lovakat tartott. Egyszer, csak azt láttam, hogy Maci kutyámból, csak a két lába, csóváló hosszú farka látszott ki. Kutyám időként elő jött, vett egy mély levegőt, és vissza, eltelt három perc, szájába egy patkány. Feldobta, anyja elkapta, és letette a talajra. Ezt megismételte hatszor. Patkányokat egymás mellé helyezte el Pici. Utána nagyon sokat ivott. Megdicsérten őket, és elmentünk sétálni. Ők láncon voltak. E művelet után láncot levettem róluk, eltettem, és soha nem kötöttem meg őket. Szabadon voltak a kertben. Nejem örömére, "jaj a virágaim, Bossi a kutyáid!" Ezt hallottam állandóan.

Egyszer drága kutyám kitolt velem. A következő történt. Udvaron volt egy tégla rakás, Maci oda ment és hevesen jelezte, hogy ott van valami. Lényed elpakoltatta velem a tégla rakást, és alatta nem hiszitek el 3 szem dió volt!

Maci! Ezért volt ez? Imádta a diót!
Középre beraktam beton vas rácsot. Egyszer jött "valami", valamit érezhettek. Maci megijedt, át akart mászni a beton vas rácson, fent akad, de le tudták venni, elszakította a hátsó lábán az izmot. Nejem kihívta az ügyeletes állat orvost, aki közölte, hogy meg lehet menteni, de sérült lábát soha nem tudja használni, tehát a szép fekete magyar vizslán háromlábú lesz. A műtét ára 80 ezer Ft. (Nem a pénz számít, ha tudom, hogy ismét tudja a sérült lábát használni.) Felhívott, elmesélte, és úgy döntöttem, hogy altassuk el. Csak azért, hogy ne szenvedjen, mert ha már nem tud négy lábon járni, futni stb., akkor szenved, és ezt nekem is rossz nézni. (Így utólag tudom, hogy rossz döntést hoztam, de nekem fájt volna a szívem, ha látom, hogy mikor hívom, csak „szenved” a kutyám. Bármelyik lábát elveszti, vagy nem tudja használni, az szenvedés, nálam.)

Macit nagyon sajnálom még a mai napig is. Írtam verset neki, ha elolvasom, akkor könnybe lábad a szemem. Maci élt nálunk, velünk, és hűségesen őrzött, ha elengedtem mikor mentünk sétálni ott volt a lábam mellett.


12 évet élt velünk.

Pici, az anyukája vidáman él. Ő most 14 éves.


Érd.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!