Én kutyám, s én cicám 38

Már említettem, hogy Grisa, egy roppant eleven fél éves kölyök cica. Ez, most jön ki rajta igazán, alig lehet vele bírni, 

szegény Folti, esténként kimegy, mert ha bent van a lakásban, akkor állandóan civakodnak, Grisa megtámadja Foltit, s 

elkezdődik a bunyó, rájuk kell szólni, hogy elég!

Reggel mikor felkel az ember irány a WC, ahol elvégzi a szükségleteit, ez, mind rendben is volna, de nm egy cicával. 

Szokásomhoz híven nem állva, hanem ülve végzem el amit ilyenkor állva szoktak férfitársaim csinálni, de csak azért, 

hogyha rám jön a másik dolog, akkor ne keljen sietve vetkőzni, evvel nincs is semmi baj, de jön Grisa, fel az ölembe, 

kapok egy cica puszit, majd ellenőrzi a fürdőszoba szekrényt, kíváncsi a mosógép ajtajára is, játszik a WC 

tartálylehúzóval, majd beleül a vízcsap kagylójába, mereven néz, s elkezd kaparni, Ő így végzi el a folyékony dolgát, majd 

megnézi, hogy minden rendbe van. Kijön onnét, leül mellém, s vár. Szükségleteink elvégzése után együtt távozunk a 

mellék helyiségből. Szóltam rá, hogy neked a fedet alom tálba, kellene ezt csinálni.

 Válasza: „Miau”. 

De, rendszeresen követ, nehéz átverni a fél éves kölyköt. Tapi kutyánkkal délutániként edzést tartanak, Dzseki, pedig 

mindig ott van ahol vagyok. Most is mikor e pár sort írtam, Dzseki az ölembe, egyik kezemet át fogfa, könnyíti meg éltem 

Folti a fotelomba piheni ki az éjszakáját, mély álomban.