Én kutyám, s én cicám 16.

Sokat fejlődött Lusti, és Folti. Úgy, mint a „kaja” felelős a négy állataim közül, a Dzseki, nekik is óramű 

pontossággal beállt a gyomruk, s jelzik, finom nyávogással, hogy éhesek. Persze, reggel 4 órakor kezdik 

el, most már kint éjszakáznak, hajnalban a ablakomnál jelzik, hogy ott vannak. Felkelek, kapnak tejecskét, 

persze langyosat, cica táppal. A kemény táp kissé megpuhul a tejben, így.

Később leülök reggelizni, erre ők, leülnek mellém, Lusti felteszi tappancsát a combom külső oldalára, 

lenézek rá, s leveszi, tudom, hogy várnak valamit, valami finomat, amit a gazdi is eszik. Persze, hogy 

kapnak, egy kis sajtot, vagy párizsit, vagy egy pici kenyeret. Megeszik, s tovább várnak, közlőm velük, 

hogy kaptatok már a többi az enyém.

Megyek át a fiamékhoz, Lusti jön utánam, de ha nincs közelembe, csak annyit mondok hangosan, hogy 

megyek át. S, már le is előz. Bemegyünk a kapun, előttem elfekszik háttal, s néz rám. Lehajolok, 

megsimogatóm a hasát, s megyünk tovább, bár merre megyek követ. Folti el van a kertünkbe, ő sütkérezik, 

vagy hűsül. Jövünk vissza Lustival, kaput kinyitom, s mind aki nem siet, lassan bandukolva jön felém, 

persze, kint az utcán előrébb van, mint én, hamarabb hazaér.

Ma, szólt a kislányom, hogy valamelyik cicának a szája habzik, no megindult a keresésük, szóltam Tapinak, 

hogy keresse meg haverját, akivel két kört futnak „edzenek” a ház körül, szimat beindult, kereste Lustit. Kis 

idő múlva mint két cicánk előjött valahonnét. Kaptak ¼ L tejet, persze a két kutya védnöksége alatt, 

felegyelték, de rendesek voltak, mert hagytak a kutyusoknak is. Hamar vigyáztak rájuk.

Érd. 2019-07-27.