Én kutyám, s én cicám 14.

verselo•  2019. május 2. 05:08

 

Mióta a két cica nálunk van nagyon sokat fejlődtek. Most több éjszakát kint öltenek az udvaron, reggel 

ablakpárkányon jelzik, finom nyivákolással, hogy bejönnének. Ez, kb. hajnali 4 órakor történik. Felkelek, beengedem 

őket, meg kapják a reggelit, és vagy újra kimennek, vagy az ölembe telepszenek, de általában az ágyamra fekszenek. 

De, mikor megmozdulok, és kimegyek a szobából követnek.

Úgy tudom őket lenyűgözni, hogy a pofijuknál a az arccsontól felfelé haladva simogatom a a fejüket jobbra, s balra. 

Ezt nagyon élvezik, imádják. Kutyusokkal teljesen jól vannak, már addig jutottunk, hogy közel mennek egymáshoz, 

szagmintát vesznek, és lefeküdnek kis távolságra kb. egy arasznyira egymás mellé. Mikor a fotelba ülők Dzseki 

kutyus 

ölembe van, Lusti, is feljön, Dzseki rám néz, hogy ez, az ő helye, akkor mondom neki, hogy elfértek egymás mellett, 

így megnyugszik, és lefekszik az ölembe.

Macskáink, mikor a papagájaim mocorognak, egyből támadásra készülve, fej fel, szem tágra nyitásával jelzik, hogy 

indulás.

Ezt, úgy akadályozom meg, hogy fejük elé teszem kezem, s mondom, hogy nem ismételve kétszer. Ekkor, mint egy 

lufi leeresztenek

Ha, nincs, vagy nem látom őket kint a kertbe, akkor csak azt mondom, hogy Tapi, hol a Lusti? S, megkeresi, ha 

megvan, követi, vigyáz rá, időnként sportolnak, ház körüli futást rendeznek.


Érd. 2019-05-02

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

verselo2019. május 2. 19:45

Köszönöm, nálam az volt a cél, hogy a két "ellenfél" barátságban éljen, x elfogadják egymást.

Törölt tag2019. május 2. 11:11

Törölt hozzászólás.