Én kutyám, s én cicám 11.

Csak itt a két cicáról lesz e írás. Két cicáról, akik nőnek, „rutinosabbak”, elevenebbek, rakoncátlanok. Folti a nagy felfedező, 

mindent feltúr, mindenre kíváncsi, elven cica. Bizony sűrűn kell fegyelmezni. Ez, avval jár, ahogyan az anya macska viszi a 

kicsinyeit. Így tartom, és elmagyarázom, hogy nem szabad csinálni, amit tett. Tudom, hogy kicsit rossz neki ez a póz, de a 

hatást 

így tudom elérni. No, ez eltart egy kis ideig. Utána újabb trükköt csintalanságot eszel ki, résen kell lenni vele szemben. Lusti, az 

egy nyugodt cica. Sokat alszik, nem olyan eleven, mint a tesója. De, amikor a szobámban vannak, és szemeznek a 

papagájokkal, majd jön a távolság felmérés, és ugrás fel hozzájuk. Papagájok jeleznek, bemegyek a szobámba, cicák ugranak le 

a ketrecről, és elbújnak az ágyam alá. Különben akkor nyugodtak, hogy ha nappal lefekszek sziesztázni, ők hozzám bújnak, a 

két kutyussal együtt, és így sziesztázunk másfél órát, én, és az állataim.

Lényeg az, hogy több figyelem kell rájuk, én mindig azt mondom, hogy legyenek elevenebbek, mint a többi cicák, mert akkor 

aranyosak. Szeretjük őket.

Már, kifelé kandikálnak. Amikor kilépek a lakásból, cicák megállnak az ajtóban szimatolnak, egyszer Lusti bátor volt és kijött, 

megállt a teraszon, erősen szimatolt, de rájött, hogy jobb bent, és sietett vissza a lakásba.

Folti, merészebb, rá vigyázni kell, de szerencsére hívó szóra visszajönnek.

Érd. 2019-02-12