Emlékezz, csak emlékezz!

Játszottál, s játszottak Veled.
Élveztél, és élveztek Neked,
engedted, mert engedned kellett.

Emlékezz így volt.

Nappalonként útjára engedted,
esténként el kellett menned,
engedted, hisz engedned kellett.

Emlékezz így volt.

Elszöktél a havas hegytetőn,
gurultál az enyhe lejtőn,
átjöttél a tavaszi mezőn.

Emlékezz így volt.

Valóság képe tárul most eléd.
Szeretet fénye villan feléd.
átkarolva oda ér melléd.

Emlékezz így volt.

Akkor:
ott leszek én a domb tetején,
átkarol majd a két kezem,
szeretlek úgy, mint az életem.

Emlékezz így volt.

S, jó volt.

Érd.