Elfeledte

 

Mára már elfeledte, hogy teste vonaglott

Kedvese testén.

Bizony, azon a csendes tengerparti estén.

Hisz, a Hold fényesen világított.

Akkor még a tenger sem háborgót.

Csendes volt, és kíváncsi,

mert egy gyönyörű női testet látott.

Mikor befejezték az együttlétet a tenger

hullámokat alkotott, és dühbe gurult.

Mert nem látta a gyönyörű női testet.

 

Ma, már lassan eljönnek ezek a képet

mikor Kedvesével átbeszélik az egészet.

Bizony szépek ezek az emlékek.