Egy dal, ami...

Hallottam egy dalt.
Meghatott, ha hallom elérzékenyülők.
Most Rád gondolok, nem csak a szám
erejéig, hanem életem végéig.

Rád, gondolok, mert Te vagy nekem.
Életem, és az egyetlenem.
Kellemes lenni melletted,
nem kell, ezt hangsúlyoznom Neked.

Sok mindent alkottunk ez idő alatt.
Elszálltak felettünk a fiatal madarak.
Mire visszatértek Hozzánk, ’biz már
Lassabban landoltak.

Ők, is megöregedtek.
Felettük, is elmentek az évek.
Reménykedünk, hogy meddig élünk.
Betegségtől most már jobban félünk.

Nem tehetünk már semmit ellene.
Betegek vagyunk.
Hosszan elmélkedünk időnként, hogy miért?
De, küzdünk gyermekeinkért, és egymásért.

Úgy érzem, hogy a dal örökké szól Nekünk.
Öregségben, még mindig egy létért küzdünk.
Küzdünk, hogy napjainkat együtt töltsük.
Egyre fáradtabbak vagyunk, de bent még ég a szerelmünk.

A Dal címe: „Maradj még”
Előadja: Korda György, Balázs Klári.

Buda – Tétény