Csodás nap.

verselo•  2016. július 4. 11:55

 

Nyári Napsütésben, lobogó hajjal lovagol Kegyed.

Szinte vágtat, sebesen, mint a vihar.

Fogja vissza lovát, mert hamar kifárad.

Hosszú az út a Kastélyig.

Most, már galoppozik.

Kis idő múlva, megáll, megpihen.

Folytatja útját.

Kastélyban, ruháját levetve, beül a kádba.

Finom hamvas testét szolgalány átmasszírozza.

Érzi a lány puha, selymes kezét, behunyja szemét.

Elképzeli, hogy a simogatást szerelme végzi.

Finomabban, és gyengéden, suttogva kéri.

Szereti e simogatást, teljesen átszellemült.

 

Kisasszony, készen vagyunk, kíván még valamit?

Kérdi a szolgálólány.

Menj, és hozd ide Őt.

Most kell nekem.

Kell, hogy átöleljen, érezni akarom a testét.

Érezni, akarom dolgos kezét, s szerelmetes szívét.

Ami, a testemen mindent érint.

  

Hozd el Őt!

Kell, hogy átöleljen, s kell, hogy szorosan szeressen.

 

Buda – Tétény. 2016. július 4.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!