Arra csónakáztam

 

Mikor arra csónakáztam, Kegyed parton állt fehér ruhában.

Bókája, kissé kilátszott, s az annyira csábított,

hogy nem vettem észre, hogy csónakom zátonyra futott.

Bajba voltam, mert leemelni nem tudtam.

Távolról Kegyedet figyeltem, amikor lehajolt a fenyőágért.

Kegyed mellett megrezzent a bokor.

Süni dugta ki az  orrát, épp jókor.

Kegyed meglátta, s megsajnálta.

Diót adott neki, süni az illatát érzi.

Tovább küzdöttem csónakommal, sikerült leemeltem,

s Kegyedhez siettem.

Ott, várt a part szélén, s átadta azt, az érzést,

hogy ismerjem meg gyönyörű testét.

Kegyed, hagyta, hogy testét megismerjem,

s szeretetemet behelyezzem.

 

Mikor arra csónakáztam…