Álmatlan éjszakán

verselo•  2011. augusztus 21. 21:16

 

 

Álmatlan éjszakán, sokat gondolok Rád.

Nap már lenyugvóban van.

Ágyam már megvetve, helyezem magam nyugalomba, de szemem behunyni nem tudom.

Rád gondolok.

Hold már feljött, ablakon keresztül nézem, hogy mosolyog.

Csillagok, világítanak, szerelmeseknek utat mutatnak.

Eszembe jutnak a régi emlékek.

Mikor ketten fedeztük fel a számunkra hatalmas hegyeket.

Mikor együtt úsztunk a tóban, boldogok voltunk.

Mikor télen hóembert összegyúrunk,

sárgarépát arcába beszúrtuk, kalapot is tettük a fejére,

egy seprűnyelet a kezébe.

Megkértük, hogy itt vigyázzon ránk.

 

Álmatlan éjszakán sokat gondolok Rád.

Papírt, és irónt veszek elő.

Rajzolok.

Rajzolok, egy tájat, s bele egy gyönyörű női képet, azt a képet, amikor

ruháidat levetetted, s átadtad magad a szerelemnek.

Csodás voltál, és fiatal lány létedre élvezted a szerelmet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

verselo2011. augusztus 22. 18:50

Köszönöm Marian

mezeimarianna2011. augusztus 22. 05:50

:))