Állataink

Én kutyám, s én macskám 8.

Tapi

Egy kis méretű fehér uszkár, játékos kutyus. Mondhatnám, hogy a Család kedvence. Őt, nejem kapta, de valahogy a fiunkhoz ment 

jobban, és rá figyelt. Evvel nincs is semmi baj. Mindenki kedveli, mert aranyos. Mikor a gyermekünk hazajött a munkából, Tabi 

ölébe ült, ránézett, és kérdően mondta, hogy vakarjál. Megtette, simogatta, vakargatta, ezt megcsinálta lányunk is, ugye neki 

hosszabb a körme, de fiunk simije tetszett a kutyusnak. Tapinak a fiunk a mindene, igen ám, bemutatta barátnőjét a családnak, 

bemutatta a kutya észrevette, hogy most Ő nélkülözve van, ami érthető. Megsértődött, fiunk hívta, nem reagált, leült fél szemmel 

figyelt, és hátat fordított. Várta, hogy mikor megy el tőle a barátnője, és azonnal az ölébe termet. Tapi, most hat éves, rafinált most 

már. Szórakozása felkergetni a szomszéd macskáját a tégla kerítésre.

Szereti magát hergelni a gumi csonttal, szájába veszi, és morog rá, majd eldobja, utána fut, és oda visz a családból valakihez, 

leteszi, s várja, hogy játszunk vele.

Nem szerette, ha kutya fésűvel, és ollóval közelítenek felé, de azt csinálom, hogy mikor vissza jön kintről, akkor úgy teszek, mintha 

nyírnám, csak hallja az olló csattanását, és fésűjével a szőrét átfésülöm, ha hagyom, akkor fodrosodik. Így megteszem és nagyon 

szereti, különben egy mohó, falánk kiskutya. Sors úgy hozta, hogy lány kutyus, de aranyos. Mikor beteg, vagy rossz kedve van 

akkor félre vonul, s összegubódzik, és várja, hogy valaki odamenjen hozzá. Ekkor a nozija száraz, mikor jó kedvű, akkor nedves. 

Reggelenként átdörzsölöm a szőrét, és megdicsérem, hogy ő az utcánk legszebb kutyája, ezt fark csóválással jelzi, és köszöni. 

Tapink ismerte a kutyámat Picit, jól kijöttek egymással. Jelenlegi társa Dzseki.

Érd.