Állataink

Bemutatom azokat az állatokat, akik velünk voltak, és velünk éltek. Sorozatom címe:

Én, kutyám, s cicám. De, mivel nem csak ők éltek velünk, így mások is szerepet kapnak e cím alatt.

A Liba.

Mikor hozzánk került, mert megunták, pici volt. Nem tudtuk megállapítani a nemét, azt hittük, hogy Liba, de egy apró, szép fehér 

tollú Gúnár lett. Ő, volt Márton a házőrző. Nem kellett csengő, mert már hamarabb jelzett, minthogy megnyomták volna a csengőt. 

Nyáron a nejem ölébe ült, és fülbe valóját csipkedte. Tinikorban volt, mikor rájött, hogy neki tojás kell. Sikeres pár napos távollét 

után, hazatért, és tojt három tojást. Senki másnak nem engedte megfogni a tojásait, csak én nyúlhattam hozzá. Kicsiket, pedig 

elkezdtük felnevelni, de a magas fűszálban megbotlottak, és már nem keltek fel, Ők így végezték. Pedig a füvet mindig nyírtam, e 

miatt.

Hogy a Gúnár, miért volt Márton, mert akkoriban játszották, és adták le a Tv-ben Nils Hofferson kalandjai című rajz filmet. Őt, 

elajándékoztuk, de ahová vittük a néninek nem volt szíve levágni, Márton végelpusztulásban oltotta ki Gúnár életét, De, mikor 

mentünk a nénihez, meg kellett látogatni, és simogatni, mert megismert minket.

Érd 2018-12-13.