A Deszka

 

Színpadon állok,

üres a nézőtér.

Olvasom a szöveget,

s jön Kegyed, hogy hallgassa versemet.

Olvasom tovább a szöveget.

Leül egy székre, s néz engemet.

Ajtót résnyire nyitva hagyta,

Jönnek be az emberek,

székekre leülnek,

hallgatják művemet.

Tele van már a nézőtér,

szívem kicsit szaporábban ver,

de, olvasok továbbá.

Utolsó mondat is elhangzik.

Valaki nézőtérről,

és így szól, szép volt köszönjük.

Taps se maradt el.

Meghajlok.

Még tapsolnak.

Lassan eltűntek.

Csak kegyed maradt a nézőtéren.

Felállt és hozzám jött.

Köszönöm e verset ez nekem szólt.

Bólintottam.

Átölelt, és megcsókolt.

Érd. 2024-01-04 (6 óra 50.)