Verselgetek
Tetű
Sétálgat a tetű,
poroszkál a hajban,
nem vigasz a bajban,
hogy nemes eredetű.
Felmenői gazdag
hercegek és grófok,
én meg csak aggódok,
hogy párosával ballag.
Megcsípett az aljas,
úgy viszket a bőröm,
tele van a szőröm,
minden, ami gyapjas.
Hogy fogom kiűzni?
Egyenként egy tűre
undoromat tűrve
nem tudom kitűzni.
Marad hát a mosás,
féregirtó szerrel
küzdök meg a fejjel,
régi bevált szokás.
Megfullad a rovar,
én is majdnem vele,
harapása heve
többet nem is zavar.
Sajnálom, de tényleg,
hogy ez lett az ő veszte,
de testemről a teste
ki van tiltva végleg.
Jön a tavasz
Jön a tavasz,
kertet ások,
ma délelőtt
nekilátok.
Fordul a föld,
kissé fagyos,
az ásóval
igen dacos.
Sorról sorra
nő az ágyás,
munkás ez a
tavaszvárás.
Még egy döfés
még egy nyomás,
még egy halom,
még egy dobás.
Készen vagyok,
szép a kertem,
milyen jó, hogy
korán keltem.