Verselgetek

Önnek a sorsát

erre a hétre

a keringő bolygók

most hozzák létre.

Pénz áll a házhoz?

Szerelemre talál?

Balesete lenne?

Tudja azt a halál!

Ismerjük be szépen,

a csillagok az égen

játszanak velünk,

erre születünk.

Igyon valamit,

egyen egy kicsit,

jelez majd a végzete,

ha stagnálna az élete.

Mikor fogják végre fel,

hogy utálom a brokkolit,

hát senkit sem érdekel,

hogy a bűzével sokkol itt?

A répától, barátom,

a hideg ráz, ha meglátom,

mellette az uborka

taszít engem undorba.

Kelbimbó és kelkáposzta

vigye vissza, aki hozta!

Ne adjanak céklát,

inkább nyalok téglát!

A borsót meg kihányom,

elzöldülök tőle,

a padlizsánt imádnám,

de túl sötét a bőre.

Paradicsom, paprika,

egyiket se kedvelem,

a frissen szedett salátát

egyenesen megvetem.

A szüleimnek nem tetszik

az efféle gusztus,

de legalább nem leszek

vegetáriánus.

Az anyámnak főznie

nem kell külön számomra,

örül, hogy a házikoszt

nem fut bennem zátonyra.

Az a jó vers amiből
egy rohadt szót se értek,
hiányzik a ritmus és a
megtetszési érdek.
Metaforák, hasonlatok
hebehurgya halma,
pátoszos és homályos,
a rímje sem jó sajna.
Aminek a témája és
zagyvasága kínos,
az a jó vers, aminek
a szerzője is flúgos.
Erőltetett rímképletű
álköltői képek
kész is van a szabadvers
és alélnak a népek.

Füves rétek ölén

legelész egy bölény,

vagyis inkább tehén

eltévesztettem én.

Lengette a farkát,

azt a zsemle-tarkát,

elhajtott egy legyet,

lerakott egy hegyet.

Ácsorgott a füvön,

míg nem csípte fülön

a gazda kié volt,

úgy hívták, hogy Zsolt.

Ennyi ez a mese,

kérded: különös -e?

Tudom, hogy nem remek,

de legalább kerek.

Jó dolog az evés,

csak a közte levés

zavar kicsit néha,

ha a kedvem léha.

Egyszerű a képlet,

evésben az élet,

vacsora és ebéd

hadd szeressek beléd!

Uzsonna és nasi,

mindenből egy zacsi

meg se kottyan nekem,

állandóan eszem.

Fagyiból egy vödör,

a habzsolás gyönyör,

a jóllakáson túl

zabálok vadul.

Mint alkesznak a pia

életem a kaja,

hívhatjuk függésnek,

kontrollból kevésnek.

Tudom, le kell szokjak,

de mibe kapaszkodjak?

Egyetlen vigaszom,

ha az ételem harapom.