Elmúlás

Az idő vasfogàt minden nap

Belènk vàjja, àm bugyràban  ott   a  kincs 

 Közülük legdrágább a gyermekszív

Ő időre nem gondolva

Bűbáj módon kergetőzik játszik 

Hazatèrve önfeledten lakomázik

Nincs semmi mi többet èr a

 Gyermekàldásnál legkedvesebb ő

E földi állomásnál 

Adott szavak kincs nincs  lakomázik kergetőzik 

Most már feladom

Menekülni nem fogok

Nincs menekvèsem

Átadom magam

Szívjàk vèrem jöjjenek

Ha igy akarjàk 

Egy vigaszom az

Hogy èjszaka eszem 

Nem bànom  hizzak

Úgyis mindegy már

Èlni nem lehet tőlük

Sorsom elmúlás

Ágyban meghalni

Vèrszivóknak àtadni

Szegèny testemet

Egy édes fényes hajnalon

Halàl kopogtat ajtómon

Ma velem leszel úgy figyelj

Kezedet adjad elviszem

Èn bizony azt nem adom

Nem adom

Ruhám mosom azt fogom

Azt fogom

Be be beeeee

Albumban fènykèpek

 Fiatalok  szèpek 

egymás mellett elfèrnek

 Együtt vagyunk benne

Èlők ès holtak mind

Kik együtt èltünk règ

Ma már csak az album  az

Hol közös a kèp

  Hiàba keresem

Nem talàlom őket màr

 Csak az album kopott lapján

Mikor eljön az èj

Időszallagot húz a szèl

Szèles sávban a 

Lègtèrben evickèl

Majd mint csík húz 

Előre fejetlen

Talán ez a halmaz

Egy másik dimenzió

Hol a holtak újra èlnek

Sètàlnak ès beszèlgetnek