Elmúlás
Jövő a kertben
Nyisz nyisz meggy birs
Ki kell vàgni le kell nyírni
Tökéletes lesz a semmi
Üres terepen első osztàly
Öreg néha oda beszàll
Indulàs
Halàl a végàllomás
És boldog ha készen van
Végre màr hogy rend is van
Megnyugodva ölbe teszi kezét
Jöhet ha muszàj
Az a híres kaszàs
ősz délutàn
Ősz délutàn a fakoronàk elburjànzott àlmok
Lombfürésszel nyesik a favàgok
Nem is éltél te haldokló éppencsak
Ott voltàl s ott voltam én is
Árnyékod alatt hűsülni
Útközben meg megpihenni
Hàlàval köszönöm neked
A hűst mit nagy melegben adtál
Bucsúzom töled ágas bogas gally rengeteg
Megmetszett fán már nincsen helyed
Zöldàg koronàd nem viszi màr őszi szél
Nem lesz màr sàrga leveled
Mi zizegve földet ér
Hangulatom elkaptàk
Csapdàba csalva jó kedvem elfogtàk
Hiàba a zord élet csodài
Azok is csak hangulatom rontjàk
Szivesen élnék én is fényben
Mellettem sötét àrnyék àll
Szívembe hatol a muló idő
Szemtelen a testemet megőlő
Mint ősszel a lehulló lombeső
L eszek mint mind testeknek romjai
Sötét erő ha megis leszek fogva
Nem leszek búbànatban fogoly
Elkésve nem mondom màsképp volna
Megtalàlnàm a tuttit de nincs sehol
Felhők közt szikràzó égbolt csak a
Ifjú szerelme az élet zamata
Nàlunk az erő
Erőm te szilaj tettrekész kereslek
Mint unokàk lelkében nàlam is éledjen szépség
Ő ezerszer kimondja szeretlek
Amit te nekem adtàl az maga a reménység
Fàradtnak làtszol bénàn àllsz
Miért van az hogy lelked nem hevül
Csak àllsz mond mire vàrsz
Érezd ât minden àlmod teljesült
Mig az én fejem csak fő
Hőség őnti el folyton làzadón
Mitévő legyek hogy hogy éljek megfontolandóbb
Igy volt ez nàlam is a múltban régen
De ma màr elmém àlmokat nem sző
Nem teszek semmit sietve
Csipetnyível több erőm legyen màr csak ez kő
Szonettversenyre írt vers
Végleg elmentek
Időhálók foszladoznak
Az emlékek halványulnak
Másvilágra kik elmentek
Várom de nem integetnek
Újból lennék pici lányka
Borulnék anyám hasára
Puha volt kerek és meleg
Istenem miért felejtettem el
Emlékhálót idő rágta
De én egy lény újfent várja
Szövetnékét az időnek
Vízzel nappal foltozza be
Kimerítném azt a képet
Hol szobámba gyúltak fények
Szüleim örökké éltek
Bátyám nagy szemekkel nézett
Szívembe virágok nyílnak
Anyám helyett simogatnak
Mégis könnyezik a pálma
Miért maradtam ilyen árva