Elmúlás

Flamand földön vérvörös pipacsok vagyunk 

 Keresztek sorjában feküdve  vértől elázunk

Nem számít  az ágyúdörgés mindjàrt meghalunk

Mint pacsirta  úgy repül elveszett  ifjú lelkünk

Fel a kék ég felé sikít borzong és nem dalol

Pedig nemrég még éltünk szeretünk öleltünk  

 Égtünk  a hazáért mint fàklya izzó fehér làngja

Vidd tovàbb a fàklyàt én  kedves dràga jó  baràtom

Pipaccsà vàlok én Flamand föld vàr vére àztat

Fórom utàniroda alapján vers fordítás 

Irnom kell nekem 

Mert vigasztalan a

 lelkem bizonytalan

sorsom àtugorta

Csöppnyi reményem 

És azt az  ràsban

Úgy érzem meglellem

Múlik reményem

Múljon hàt ha muszàj

De nagyon fàj

Úgy mint szàjban a

Hatalmas pattanás

Dúdor két hete tartó

Fàjdalmas bosszantó 

És ilyenkor 

Miért kell a tücsköknek ciripelni

Miért repkednek a fekete lepkék

Semmi nem jó zenekar 

Felső cén bosszant hangosan

Na nemsokà elàznak remélem

Làm mégis van egy csöpp

 Eső cseppnyi reményem

Mimden múlik csak a vàgy nem

A meddő akarat

 Az hiànyzik 

Mit az ég oly ritkàn ad

Mi az tàn el van fent könyvelve

Hogy legyen az örömünk elveszve

Ezerszer felàllunk   ha elesünk

De van 

Mit soha el nem érünk

érte  csak teszünk és teszünk

Ilyen  a matek

végtelen sürű erdő

Belepte a homàly 

Ész nélküli barangolsz

Kiutat nem talàlsz 

Màrcsak két nap és kivégeznek

Két rövid nap és

Keresztre szegeznek

Ott feszülök majd Jézus oldalàn

Lessz e nekem is feltàmadàs

Nem is biztos hogy kérem

Inkàbb csak pihennék  csendben

Kőbezàrt apró kavics lelkem

Majd hirtelen lepotty közben kacagok

Nem éri màr több hatàs

Lehet ez az igazi feltàmadàs

Ahogy làtom tested

Hàjba hanyatlàsàt

Ó làbad ingatag jàràsát

Megesik rajtad szívem

Hallgatok

Belül remegve vívódok

A célt elértük mégse jó

Tudom gyötör a térd fàjdalom

Kacsa lépted nem antiszoci

Cicàé

Inkàbb a fekete ki mondani

Se akarom

Hogy kié