Elmúlás
Vèg
Büszke fehèr dáliák
Szirmaikat mutatják
Kerek szirmok hegyes vègèn
Egymàson fekszenek körbe
Sárga bibèk közepèbe
Öt szàl hófehér dàlia
Fènyes műkristály vázában
Pattanásig kifeszülve
Èletènek a teljèben
Pont ott ès pont most
Hófehèren kèk asztal tetejèben
Pàr napig tartó
Fehèr dàlia pompa a
Műkristály vàza sorsa
Már lefestve megrajzolva
Hogy aztán mi jön
A vèg jön
Dàlia meg nem ússza
Dàliavèg a sorsa
Hervadás lankadás kidobás
Tíz adott szó
Nem hagy nyugodni a gondolat
Hogy az idő halad
Minden nap és reggel
Darabokat csipked ki belőlem
Nincs menedék utolér a vég
Hiába is menekülnék
Tovaszáll minden perc
A szép s a csúnya is
Természetből alkotott testem
Végleg elalszik
Háborgó tengerek
Egyhangú rétek
Egyszer nektek is végetek
Elhagyom képetek
Hiába is magyaráznánk
Erre nincs vígasz
Idő s a sors nagyon ravasz
Nézek felfelé
Óh te szép ég
Mondd miért is van erre szükség
Adott szavak---szép menedék háborgó sors egyhangú szükség vigasz reggel gondolat alszik
Bucsú
Szép volt az élet
Ragyogott a természet
Mindennek vége
Bucsúzok tőle
Egészséged nincs
Zsibbadt arcod allig élsz
Saját versed írdd
vigasztalódj így
Mondtam magamnak
Majd nyári zàpor utànMikor
Kèk eget làttam a
Napot vàrtam
Hervadás
Kinyílnak záródnak hervadnak
Nekem ez nem tetszik
Nem telitalálat
Dèlceg sárga liliomok
minden nap
Elmúlást játszódók
Telihold
Lelkemben sok emlék egyszerre
leviszem ezeket a földbe
Hideg földben meg nem romlik
Konzerválodik
Mikor a telihold kóborol
Majd lelkem a föld felett vándorol
Vándorol a hold ezüst köntösben
Figyelem s az jár az eszemben
Mi volt olyan szèp ebben az èletben
Mi feletèbb megfogott mi az ami miatt
Èlni akarok ès tudok
Emlèkeimben mindig èl egy kedves család magasszárú bőr cipős
Gyerekek copjukban masnival
Drága èdesanyámnak gyermek büszkesège
Èltetett bèkèben sok sok szeretettel