vàgy

Mimden múlik csak a vàgy nem

A meddő akarat

 Az hiànyzik 

Mit az ég oly ritkàn ad

Mi az tàn el van fent könyvelve

Hogy legyen az örömünk elveszve

Ezerszer felàllunk   ha elesünk

De van 

Mit soha el nem érünk

érte  csak teszünk és teszünk

Ilyen  a matek

végtelen sürű erdő

Belepte a homàly 

Ész nélküli barangolsz

Kiutat nem talàlsz