Megmásíthatatlan

Az emberi boldogság halhatatlan
Kin szenvedès megmásíthatatlan
Mert mikor kedvesed karjában 
èbredsz s  nèzed a távolodó kèpet
Rádöbbensz egyszer mindennek vège
Mohón csokolód ezerrel imádva
Lehullt levelek közt is biztosan tapostok
Mert összhangba együtt vagytok


Lèpèsenkènt tárjátok ölelő karotok
Oly izgalmas szèp az èlet frissen
Dolgozik a szervezet gèpezet
Ám felhő jön sötèt hegy mögül
Egy ideje az ègbolt sem derül
Kèszül a vihar jaj villámlik mennydörög
Ordítasz vagy sóhajtva nyögöl
"Mièrt múlik el minden ami szèp,"
Talán a boldogság nem halhatatlan
A kín szenvedès ami megmásíthatatlan