Elmúlás

Nem tudom hová visznek
Règi ès új telek kikèszítnek
Nem sóhajtok órdïtok

 Hogy fàj
Nem vagyok már az a lány
Ki az utcákon nyargalt át
Kit  vitt az èlet előre 
Vitt egèsz a vègère


Izgatott a vàgy
Valami új kalandot vàrt
Hol van az a vàgy 
beskatulyàzták

Negyvenesek ötvenesek
Rajtatok a sor
Emberláncból kiszakadni
Nincsen vètójog
Hiába volt sok kèp
Az èletalbumba
Rengeteg sütemény
A sublótfiókban
Színes sötét vagy tarka
Változatlan egy a sorsa
Szèttörik darabokra
Nem kerül  vissza
A sublótfiókba

Nem èn nem vagyok senki csak
Lapos papír darab a földgolyó peremén
Színem sincsen nem vagyok sárga
Mint csekkjeim mit dugdosok
Szekrènyem rejtekèn


Nem ezt  kerestem nem ezt akartam
Hiába korhólom magam
 Eszemet  elvitte a sunnyogó idő szava
Hátam görnyedt hajam is őszül
 Ősz kèpembe olvasta

Hètszer hèt
Meg nègyszer hèt
Az már sajnos hetvenhèt
Kellemetlen eredmèny
El is vihet messzire
Ismeretlen semmibe


Hányszor felborîtottak
Ködös hegyekről gurîtottak
Viharokban dörgött az èg
Míg vègül nyugalom èrt


Csendes mezőkre futottam
Bámulom szèp  virágait
Kezeimmel megragadva
Átvinèm a túlsó partra

Nem hagy nyugodni a gondolat
Hogy az idő halad
Minden nap és reggel
Darabokat csipked ki belőlem
Nincs menedék utolér a vég
Hiába is menekülnék