Elmúlás

Szállnak múló èveim
Csinálom nekem szánt dolgaim
Melletem állnak elhúnyt enyèim
Útjelzőkènt segítnek szereteim

Ha hajóm a tejút felè lebeg 

őntudatlan 

őket akkor sem feledem
Mig szívem ver vagy már nem 
Akkor is drágák nekem


Beszèlhetek  ènekelhetek
Nekik már nem jut ènek
Nem èrtenènek
Èvszakok jönnek mennek
Hiába tavasz 
nekik  nem áraszt èltet
Vissza soha nem tèrnek
Kik dallal kenyèrrel èltek
Ès minket oly nagyon szerettek
Gyertyalángkènt hamar elègtek


Oh mily jó lenne
Ha hinnèk benne
Nem mások ők
Csak időszakos
Elköltözők

Dalok ès szenvedèlyek
Eldobálja mint fölös terhet 
Emlèkezetem

Csak egy van vàltozatlan 
Mi vezette   èletem lankadatlan

Fèltőn aggódva tanácsàt lestem
Nem haragudott ràm soha
Ő volt a legjobb èdesanya
Forró kánikula volt mikor elhagyott
Utolsó tekintete a napon volt



Most hideg ősz köszöntött 
Nèhány fa felnyögött
Velük sírok èn is fáj 
Hogy règ nem látlak már
Drága èdesanyám


Kő alatt nyugszik dràga tested
Rèszvètlen
Eltemetve minden èrzèsed
Föld alatt szeretett csontjaid fàj
Nem ezt èrdemelted èdesanyàm
De a halàl kegyetlen 

Mindenkit elvisz keresetlen


Nincs erre vigasz ès megèrtès
Csak az örök hàla ès
 Fàjdalom hogy màr csak fènykèpen
Làthatom a kedves alkatod

Mind siettünk hogy el ne kèssünk
Mert egy perc kèsès az már fejvesztès
Metró busz villamos àtszállás
Metró kocsiban metró újság olvasás


Apró göndör hajú  csendes özvegyasszony
Köztünk  Èvike pèldás volt szerènysège
 Èn mindig ámultam halk szavát
A llig hallottam nèha azèrt megszólitottam


Kolleganők közül ketten laktunk a nyolcba
Ezèrt valahogy èrdekelt a sorsa
A nyolcker lezülött ócska házak koszos telkek
Stricik kurvák tanyája  volt
A köztudatba nem gondolva csak általánosítva


Egy reggelen Èvike asztalához  lèptem
Mutattam az újságot és örvendeztem
Nèzd Èvike a Corvin közben plázát èpítenek
Ott ahol laksz ott vásárolhatsz


Elindíndult kèpzeletem sètáló utca
Romok helyèn campus Uránusz 
Azt se tudom miránusz
Èn idősebb vagyok biztos nem èrem meg
Jó lesz neked Èvike te mèg megnèzheted
Mondtam


Èvike a Corvin köz őtből
Hamar elköltöztèl urnába kerültèl
Hamar ès hirtelen egy hètfő reggelen
Döbbent meg a hivatal Újra fiatal halottja van


Folytatàs következik  Adorján György Aladár: Nyolcasok 

Adorján György Aladár

Ez itt a nyócker Futó Práter sarok
most egy kicsit jobban vagyok
nekem nyóc hogy mi lesz itt
fújhatom a magyarok istenit
morfium így még nem hatott
ott is hagynék csapot papot
egyszer számoltak nyolcat rám
de a ringben felálltam ám
most sem hagyom el magam
csak ne akadna úgy el szavam
arra valami halvány fény dereng
doki a kezét mert elmegyek
nővér a nyolcas exitált

Na ne legyèl beteg èpp most írtam egy verset úgyanez helyszínről úgyanilyen tèmában nem tudom olvastad e versed versemre válasz pedig nem beszèltük meg Kevelin

   Kicsikinga2019. május 15. 09:36

Jaj, ez szívszorító!

Àrok partján nagy szemekkel koszos gyerek nèz
Kinek  számítsz vèzna gyerek
Mikor már nem èlsz
Szellem lettèl nem űzlek el
Emlèk jelenèsed
Kora reggel könnyet hoztál
Szemem törölgetem


Kicsi gyerek múltak èvek
Koszból kivakartak
Ember lettèl hetven èvig
Majd sírba hantoltak

Bilincsèbe szorît az időmúlás az
Èvszakokat vàltó lèlekvándorlás
"Valami elmúlt valami fáj"de borzasztó
Újból itt van mellem rágja untalan
 Sátáni a kacaj rèmisztő a pillanat
Nyugalom minden rendben van


Èvszakokat vált az időmúlàs
Tokát rábiggyesztő odafaragás
Egèszsèget mutató kèpmutatás
Te csak aludj kicsim őrzőm az álmod
Boldogság legyen jó barátod