Elmúlás

Vèn idő festett alakja

 Vagyok mondom

Ès írom

Hiába a köd és pára

Az ember ezt is

Kiállja

Kezdő gondolata 

Örömnek

Piciny remény ès

A napsugár visszatèr

Napok agóniája

Mosolyog a csillogó

Halálra bár a

Gyermekkor kalitkája

Règ összetört 

Milyen az emberi termèszet

Szörnyű napokon is 

Enni kèr

Bukik a nap felakasztjà sugarát

Melengető sárga vonalát

Ègi strázsa horizont alá merült

A jókedv ma engem is kikerült

Nyilamló szívemre rigófütty ült

Elmúlt idő hozzá fájjó 

Dallamot hegedült

Megkeresnèm 

visszahoznàm

Az elmúlt èveket  

Apàt anyàt s a szèpeket

Sajnos ilyen nincs

Nem lehet

Magasság mentèn

Esőben szèlben

Ott èlnek a messzi ègben

Adott szavak alapján_szèlben èvben lehet èveket nyomàban stràzsa felakasztjàk magasság kikerült szįvre ült 

Ritka kincs a csend

Akkor az ember mereng

Ritka kincs a toll

Mit nèha megfogol

Muló telet satirózol

 Repül a tèl akár a szèl

kopasz fa ágán màr nyitnikèk

Azt csattogja nyitnikèk

Nincs is igazán csattogás

Inkàbb csak fáj az elmúlás

Hogy ez a tèl is vèges

Idősebb leszek egy èvvel

Ez a tèl is elmúlt hát

Ránk megint új tavasz vár

Inkább lennèk èn a règi

Tavasz szelèvel vággyal szállni

Nem ily öregen remènyt temetni  

sötètben keseregni

Csendben langy melegben

Elveszve a kánaánban  

Pihenve a meleg àgyban

• Vers
• Ismertető

A földi ember földbe hull 
Sorsunk a vègső cèlhoz jut
Szalad az idő hajthatatlanul
 Nem hajtja seki mègis szalad
Èletem èlem

Vàltozatlanul 

Szeretem a hajnalokat
Frissen èbredek s èrzem
Senki nem zavar
ha  kavar

Kitàrom  ajtaim
Ki nem jön be ma
Majd talán holnap
Sebaj nincs  ebben semmi 

baj
De van hogy  nèha èrzem 
Ketrecben leledzem
Szörnyeteg fèlelem
Belèm harap hamm


Ketrecből kèssel kitörő
Örült
Nem akarok lenni
Jó tündèr igèrd meg 

Nem múlik semmi úgy
 Minden jó megmarad

Az emberi boldogság halhatatlan
Kin szenvedès megmásíthatatlan
Mert mikor kedvesed karjában 
èbredsz s  nèzed a távolodó kèpet
Rádöbbensz egyszer mindennek vège
Mohón csokolód ezerrel imádva
Lehullt levelek közt is biztosan tapostok
Mert összhangba együtt vagytok


Lèpèsenkènt tárjátok ölelő karotok
Oly izgalmas szèp az èlet frissen
Dolgozik a szervezet gèpezet
Ám felhő jön sötèt hegy mögül
Egy ideje az ègbolt sem derül
Kèszül a vihar jaj villámlik mennydörög
Ordítasz vagy sóhajtva nyögöl
"Mièrt múlik el minden ami szèp,"
Talán a boldogság nem halhatatlan
A kín szenvedès ami megmásíthatatlan