Verasztó Antalné Blogja

Mikor belefáradsz az élet kínjaiba,
bújj kedvesed ölelő karjaiba,
meglásd eltűnik a világ összes rossza,
kisüt a nap és boldog leszel újra.

Tenném én mit nem merek ,
mit soha meg nem tehetek.

Gondolnám mit nem merek ,
mit soha meg nem érthetek.

Érezném mit nem merek ,
mit soha nem érezhetek.

Félném a rosszat de nem lehet,
mert csak jó, én már nem leszek.

Mikor mosolyát látom
Virágba borul a világ

Kies utcákat járom
Kutatva szíve nagy titkát

Talán fában, bokorban
Talán egy szürke kő alatt

Talán forró homokban
De meglelem igazamat

Az igazat hogy szeret
S míg élek ő el nem enged

2010.12.20.

Vártam már azt a csodás napot
mikor rám találsz én rád találok


Vártam már a napot az égen
mely bevilágítja szürke létem


Eljöttél s el nem engedtél
küzdöttél s az enyém lettél


Kezem ne engedd el már soha
te vagy nekem a legszebb csoda

Szeretnék erős lenni,
a legerősebbeket is csak eltiporni,
ha bántasz összetörni,
szeretnék erős lenni.

Szeretnék megbocsátani,
aki bánt csak annyit mondani,
nem haragszom rád,
ami történt, tudom hogy bánt.

De mit annyira szeretnék,
ahhoz vagyok a leggyengébb.
Nem vagyok sem erős hős,
sem könnyen megbocsátó, lélekben erős.