ajtó
Gondolatokkőkereszt a múltból
persze
mindennek lehet keresztje
mint az útszélének ahol annyiszor jártam
hol lábbusszal kilométereket fáztam
hóban kutyák közt, lerobbant bicajon
majd nyarakon saruban mezítláb-dalon
futottam zenéken, emlékszem mennyiszer,
mindig megnéztem ezerszer? csak ékszer
kopott kő, keresztimavirág
valahogy belém égett a világ
ahogy alig egy hete arra jártam
szótlanul magamban mormoltam
"megint itt vagyok, látod?
erre visz az út
visszatérő gyerekkori én
fiatal álmokat dédelget megint
ahogy átfutottál a szemem sarkából
rád néztem, tudom, hogy láttál"
útszéli kőkereszt, a pusztánál.
(Emlék egy útról, ahol sokat jártam.s néha még arra megyek.csak úgy, hogy megmaradjon)
" együttműködési lap "
" Szomjas vagyok
elzárom a vízcsapot."
(csak egy ma hallott mondat(cél)
átsimul az ég a földre
látod
hullámzik
tengere eltemet
látod
szótlanná
csendsimulásait
pedig
csak az ég
fordult magába
ahogy
a visszafújt
szélkorbács hintázza
fodrozza
formába
felhőjét, nézem
átsimulásait a mennybe
http://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=pef-p5EDwKo
talált-találtam
igen, lehet
hetekig maradni - itt
(másnak)
bőröndnyi helyeket foglalva
nem látszat,
kizárva maradhattam volna
messzire nyargalt álmaimban
a síkság kanálisát nézve
játszótér illatát nyelve
sósan lecsurgó álmaim hídjain,
mint más dicséretének
ellopott dicsfényét szótlan hallgatni,
vennének el tőlem
tegnap este még kezembe csúszott érintéseket
apró kezek bizalmát
ölbe vett tízed-év őrizetét,
féltve félek
magamban...
hol maradtam
egy
egy helyem van-volt van-ban
talált találtam
ringat, hanem
ha…nem méltatlanná
…
ringat valami
egészen halkan
halhatatlan
hallhatatlan
egészen
apró-
ban
minden gyengeségem
furcsa érzés ez
zsigeremig hatol a tudat
érezem, hogy szeretsz,
bármi mögé bújsz
furcsa érzés ez
reszket, nem sír
most nem akar
élni vágy
minden gyengeségem
(néha túl sokat írok...rádöbbentem, ma is túl sokat, na nem ide, máshova.
biztos nem jó így, de amit beszédben nem lehet épp, azt leírom, hirtelen..
sok a feszültség, kisülök mint egy villám amikor leírom,
azután bánom, Na már megint írok:
szómenés :)
indulok,
nem tudom, hogy majd
miként mondom el megérkezésem
leülök egy padra és hiszek a csodában,
és a forgalmi zajban
fogalmi zavarba kerülök
mert folyton indulni akarok
mint egy üldözött
pedig csak mennék, mennék
és érkeznék
de szólnék róla
ha tehetném
talpam alatt futok
magam alá butulok
komolyan mondom
tik-tak vagyok,
óra létem ketyeg
felettem perceket,
nyüzsög minden szó
meredek,
persze ha már mennék
minden Minden élne
életet cserélne,
helyet a szívemnek
lelkemben
egyik oldalról a másikra cseppen
menedékem
az az egyetlen
életszövetnyi ölelni vágyás
semmi más
mint elveszni szemedben
megtalálva
az elveszett
minket
2012.07.31.
reggel
ég a bőröm
nem bizsereg, ég,
mintha a tűzbe tartanám a lelkem hamvait
este
alázó