ajtó
Gondolatokéletsorskihívó zene?
Élet?
lepkék harca a sárban.
Sorskihívó?
becsukott szemekkel menni az úton.
Zene?
életben tartható ritmushon.
Mozgás?
testláz tánca az akaraton.
vigyázva...
lábnyomokba jár a szó
erre voltam, arra mentem,
sétálnak évek, kézzel szórt szavak
ujjbegyek és érintések
arcod alá bújt felemelés
lehajtott fejed emelem
pszt, nyugalom - lelkem engedem
finoman bízz, a semmiben (is)
amit szeretnél...
ringassanak téged a szavak
a gondolatok öleljenek
szeressenek szelek, viharok
a dallamok mondják meg Neked
(helyettem)
bármit szeretnél
csendhangok
hangok könyörülete, suttogásért hajol
elmondott szavak hallhatóvá válnak
meséljenek, napokat, heteket
érteni engedjetek engemet
és mást
mint mikor a szem a szembe belenéz
ne féljen igazzá válni a kéz
s ha a mozdulat nem mondhat semmit
úgy a hangok mossák meg szemeik
tudják maguk igazát
mert nem lehet érteni a némát
ha szeme nem néz be, és nem áll elém
ha sehol sem lenne
nem érthetném
de van a hang ,mesélhet
az emberi szeretet megérthet,
őriznek a hitek, s ha tudatlanságuk fél
egésszé érlelhet egy tenyér
mi az archoz ér,
vagy a hang öble, özöne
megbecsült érzések kísérete,
vagy csak pár "a" és hangzók
mással, vagy magán megállók
nem lehet bántó, ha érteni szeretne
bárki, bármit is ki megszületett
bár ismeri a csendet
mindenki
(tiszta hószavak szeretete)
tente
hajnali délután
"ellopott szavak csendje
hozzám nem h..... dalol
kopogtat a kopott falon
ez a hártyavékony vakolat.
rám-húzódik a reggel
vánkossá igazít engem
mondanom kellene valamit
lehet, de nem lehet egészen
2012.08.10.
(hajnal)
borostyán fut a nárciszok között
sárgává karolna a fény
míg én egy pohár fehérrel iszom
a zamatot
valahol gondolatot adok,
Neked.
dobbanásaid szavába tudod,
belekortyolok
tisztán látlak az égben
fodrozódik az érzelem.
nézz rám: ismersz
ne félj tőlem
csak a borostyán vagyok
a szavak között "
(K.A.)
(délután)