Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
gondolatfogadó
kapocsi.ancsa 2017. szeptember 16. 07:11
"hálát rebegni annak, akinek köszönhetjük"
a szót, a szavakat, a mondatot,
a gondolatot mi megmosolyogtatott,
egy felrezdült hangot a betonúton,
egy kályha-meleg mozzanat,
a hajnalokon
valahol a szél már el is viszi
s hátára ülve hűt betűt,
mint napraforgó arcunk pírját,
ha felhőárnyék ránk vetült,
úgy fordítom arcom félre,
somolyog a gondolat:
köszönöm, hogy most az egyszer:
örökké nekem marad
(gondolatfogadó)
kapocsi.ancsa2017. szeptember 17. 19:32
@Rozella:
Nem :) dehogy
Csak próbáltam leírni mi járt a fejemben, amikor azt írtam, "egyszer örökké "
:)
Rozella2017. szeptember 17. 16:28
@kapocsi.ancsa: Úgy érzem, neheztelsz... Remélem nem bántottalak meg, mert nem állt szándékomban!
kapocsi.ancsa2017. szeptember 17. 16:22
Köszönöm itt jártatok :)
szép vasárnapot, minél több napot még a megmaradt nyárból.
kapocsi.ancsa2017. szeptember 17. 16:21
@Rozella:
A pillanata valaminek, lehet örök, ha képes vagyok mindig ugyanúgy nézni vissza rá. Kevés ilyen akad, ezt be kell látnom.
Szép napot neked
Rozella2017. szeptember 17. 13:23
"örökké".., de csak "most az egyszer..." :) Somolyogtam veled én is..:)
Ametist2017. szeptember 17. 09:18
Absztrakt festmény - szavakból - nagyon tetszett!
Steel2017. szeptember 16. 16:28
Egyetértek...Nagyon...szépeket Nektek Ancsa!
Törölt tag2017. szeptember 16. 16:18
Törölt hozzászólás.
skary2017. szeptember 16. 07:37
fogad? óó :)