gondolatfogadó

kapocsi.ancsa•  2017. szeptember 16. 07:11


"hálát rebegni annak, akinek köszönhetjük"
 
a szót, a szavakat, a mondatot,
a gondolatot mi megmosolyogtatott,
egy felrezdült hangot a betonúton,
egy kályha-meleg mozzanat,
a hajnalokon
valahol a szél már el is viszi
s hátára ülve hűt betűt,
 
mint napraforgó arcunk pírját,
ha felhőárnyék ránk vetült,
úgy fordítom arcom félre,
somolyog a gondolat:
köszönöm, hogy most az egyszer:
örökké nekem marad
 
(gondolatfogadó)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2017. szeptember 17. 19:32

@Rozella:
Nem :) dehogy
Csak próbáltam leírni mi járt a fejemben, amikor azt írtam, "egyszer örökké "
:)

Rozella2017. szeptember 17. 16:28

@kapocsi.ancsa: Úgy érzem, neheztelsz... Remélem nem bántottalak meg, mert nem állt szándékomban!

kapocsi.ancsa2017. szeptember 17. 16:22

Köszönöm itt jártatok :)
szép vasárnapot, minél több napot még a megmaradt nyárból.

kapocsi.ancsa2017. szeptember 17. 16:21

@Rozella:
A pillanata valaminek, lehet örök, ha képes vagyok mindig ugyanúgy nézni vissza rá. Kevés ilyen akad, ezt be kell látnom.

Szép napot neked

Rozella2017. szeptember 17. 13:23

"örökké".., de csak "most az egyszer..." :) Somolyogtam veled én is..:)

Ametist2017. szeptember 17. 09:18

Absztrakt festmény - szavakból - nagyon tetszett!

Steel2017. szeptember 16. 16:28

Egyetértek...Nagyon...szépeket Nektek Ancsa!

Törölt tag2017. szeptember 16. 16:18

Törölt hozzászólás.

skary2017. szeptember 16. 07:37

fogad? óó :)