ajtó

kapocsi.ancsa•  2019. szeptember 20. 15:18

Ma Soha Majd

https://www.youtube.com/watch?v=5OXcXv0rUNI

 

 Szél viszi, kenyérbe teszi

szép színét tenyérbe veti

míg hangom meg nem neveti,

Elhiszi, folyton elhiszi.

 

Láz fut a... szét ha a...

lám lépi, s meglepi,

tép mikor... hajtva szól,

némán ha... s elsodor

 

Fájhat mert... kérni kert

húzhat ha... tapos a,

engedi, mert nem Mi,

térbe fér, elvesz-tél.

 

Megfagy ha... dermed áll,

szava hol...? Merre jár...

Tengeren, lágy hegyen,

ott se hol... holnap szól.

 

Holnaptól majd... s most hol

sosem már, mert ... kántál.

Porkeze, pór neve,

Morzsol ha... olt ma. Ma:

 

Ma viszi, elteszi, 

elhinni nem veszi,

csak hord ha... Ha... ha-ha

Ma? soha. Majd!


2019.09.20.



kapocsi.ancsa•  2019. szeptember 13. 10:34

É.D.

már nem vagyok része a pillanatnak

pókhálót font szememre az idő,

 

arcod tenyerembe nem veszem

poros az üveg a szúnyogháló mögött

 

gyűrődések között tart a nap

árok, nem a szemé, nem holnapé

 

fent az ég fehér fodrokat küld

mély-sötét mázsás a méz

beleharapni nehéz

 

beleperegnek a pihék, könnyű dermedés

évezredeké, megőriznéd-e még

 

ahogy kezed a hegeket

emlékbe dermedhet

 

mind

aki így feled 


https://www.youtube.com/watch?v=dW4HCi1zZh8&list=RDBqyK9kM3V9Y&index=8


kapocsi.ancsa•  2017. szeptember 24. 08:51

ha kiegészíteném, nem tennék bele semmit


 
a hozzád és a tiéd faragása nem hitem,
és a bort sem magamnak mértem,
csak a sorsnak, hogy nyakon öntsem, ha rajza kész,
elölről kezdem és kész.
 
Sohasem mondtam, hogy minden kerek,
de fontosak voltak az ítéletek.
Ha megítéltem is néha valamit,
kiderült úgy sem, s így lettem én naiv.
 
De mára elfeled, a felfedett szó ha kincs,
el tudja mondani azt ami néha - Nincs.
S hamisak polcán ha elhúzom a kezem,
fényesre felcsiszolt porszemet lélegzem
nem eszem.
 
Mára már, minden tény likőrös, osztható
fekete gyógynövény - utálom - dobható
s hogy szóra szó áll, szédülők - szét dűlök,
ott ahol várnál, ne keress, nem jövök.

kapocsi.ancsa•  2017. szeptember 16. 07:11

gondolatfogadó


"hálát rebegni annak, akinek köszönhetjük"
 
a szót, a szavakat, a mondatot,
a gondolatot mi megmosolyogtatott,
egy felrezdült hangot a betonúton,
egy kályha-meleg mozzanat,
a hajnalokon
valahol a szél már el is viszi
s hátára ülve hűt betűt,
 
mint napraforgó arcunk pírját,
ha felhőárnyék ránk vetült,
úgy fordítom arcom félre,
somolyog a gondolat:
köszönöm, hogy most az egyszer:
örökké nekem marad
 
(gondolatfogadó)

kapocsi.ancsa•  2015. február 21. 19:55

mennytelen

nincs szó mely elég lenne kibontani a halált
masnira kötözött piros elmúlások
örökkön ülő vendég lehetek nálatok
 
kusza szavak, nincstelenek
valamit kereshettek
 
talán a táncot, a dallamot
valami hangot vagy okot
 
mennytelenek a csillagok

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom