Vele

biacica15•  2010. december 15. 00:20

Ő

Csend van... az éjszaka sötét testébe burkolózva merengek...
Itt fekszik mellettem az angyal, aki a lépteimet óvja, békés, nyugodt...még álmaiban is én járkálok...
Annyira tökéletesnek tűnik minden pillanat mit vele tölthetek, SZERETEM...
Életem értelme... minden egyes nappal bizttosabb vagyok benne, hogy Ő a nagy Ő.
Minden nap közelebb és közelebb jutok-jutunk a célomhoz, életem, életünk céljához... Minden egyes nappal biztosabb lábakon nyugszunk, csiszolódunk, alakulunk... lassanként formálgatjuk egymást...
Nehéz ez az egész, de nem kérdőjeleződik meg bennünk, hogy mit keresünk egymás mellett... biztosan tudjuk, hogy azért vagyunk együtt, mert szükségünk van egymásra...

biacica15•  2010. december 5. 02:50

Boldogság

Ülök és nézem, nézem azt a "csodát", amit kaptam, amit az élet adott nekem...
Annyira tökéletes bár lehet, hogy másnak nem, illetve biztos, hogy másnak nem az, de nekem igen... a világ legtökéletesebb embere...
A boldogságom oka, az aki utat mutat, aki visszaadja az értelmét a létezésemnek, az az ember, aki miatt érdemes küzdeni.
Értelmet nyert az a sok átsírt éjszaka, az a sok "akkor is talpra állok"... értemet nyert minden értelmetlennek tűnő dolog.
Semmi sem változott a tetteimből, egyik múltban elkövetett hibámat sem változtattam meg, egész egyszerűen csak rájöttem, hogy azok nélkül a hibák nélkül és anélkül a sok küzdés nélkül most nem lehetnék vele.
Újabb és újabb tervek élednek, újabb és újabb vágyak találnak otthonra lekemben, de már egyik sem elérhetetlen, egyiksem tűnik megvalósíthatatlannak... vele minden gond és probléma csak egy újabb kihívás, olyan kihívás, amit együtt akár nevetve is képesek vagyunk teljesíteni.
Az életem, az életünk... annyira csodálatos dolog kimondani, hogy a miénk...
Reggelente, mikor kinyitom a szemem és meglátom, újra és újra szerelmbe esek, azt a megnyugvást ami akkor járja át a testem képtelen vagyok leírni... ismét csak a csoda szó jut az eszembe...
Talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy megtanultam a szépet látni azokban a dolgokban is, amik annyira elszomorítanak...
"Semmi sem lehetetlen"... csak akarni kell... és én akarom, azt akarom, hogy minden jobb legyen, hogy Ő, boldog legyen, boldoggá akarom tenni azt az embert, aki miatt ma egy boldog, egész emberként nézek szembe a világgal!

biacica15•  2010. december 5. 02:11

Tündérmese

Álmok hosszú sorával kirakott út... két lélek egy test.
Emlékek, vágyak és a felismerés, mikor rájössz, hogy amit kerestél ott volt végig az orrod előtt.
Ragaszkodás? Szeretet? Szerelem? Mind ez együtt... a pillanat mikor valami hihetetlen érzés kerít hatalmába és tudod, hogy ez most egészen más, egészen új... összesem hasonlítható az előtte érzett dolgokkal...
Pillanatnyi zavar, majd a megvilágosodás, hogy Ő aki kell, szükséged van rá, legalább annyira szükséged, mint a levegőre...
Egy apró szikra, de éppen elég arra, hogy rágyere Ő a másik feled, ketten alkottok egy teljes embert, egy olyan embert, akit senki és semmi nem riaszt vissza tervei és álmai megvalósítsától!
Az első napok mikor remegő lábakkal érkezel a találka helyszínére, mikor reménytelenül ostobának tűnsz, mert nem tudsz egy értelmes mondatot sem kinyögni a szádon, annyira félsz az iránta érzett érzésektől.
Aztán azok a napok, mikor képtelen vagy másról beszélni, csak Ő jár az eszedben és csak Ő létezik akárhol jársz...
Majd a megnyugvás, hogy végre kiteljesedhet az a vágy, amit iránta érzel, a mámoros esték, az éjszakába nyúló beszélgetések, azok a felejthetetlen pillanatok, mikor halkan éppen csak suttogva mondogatjátok "szeretlek"...
Annyira tökéletes....
Egy elképzelhetetlen tündérmesébe csöppensz és tudod, hogy megtaláltad azt az embert, aki életed végéig a társad lesz.

biacica15•  2010. december 4. 04:03

....

Felismerés...
Amikor ott állt előttem Ő... a férfi, az a férfi akiről álmodni sem mertem... az a férfi, aki annyira elérhetetlennek tűnt...
Pillanat...
A perc mikor érezhető közelségbe került és engem akart, az a pillanat, amikor először karjaiban tartott...
Hiába tudtam, hogy csak testi vonzalom, hiába tudtam, hogy csak az állati ösztön vezérli, az a PILLLANAT elég volt, hogy beleszeressek...
Napok...
A lassan múló napok, a várakozás, a remény, hogy talán viszonzásra találnak kusza érzéseim.
Aztán... A NAP...
Az a nap mikor valósággá vált mindaz, amire annyira vágytam, a nap mikor szívem menedékre lelt testében, a nap amikor kettőnk lelke egymásra talált és egy emberré váltunk.
Csoda...
Az élet nagy csodája, hosszú utat tettem meg idáig, sokszor fájdalmas utat, de most...most úgy érzem itt az utam vége, vége a magányos kóborlásnak.
Kezdet...
Egy ÚJ és JOBB élet kezdete!