Vele

biacica15•  2011. március 2. 12:31

Ő

Vágyálmok... furcsa képek... én talán... még... soha... nem szerettem... legalábbis senkit soha ennyire nem...
Minden reggel mikor kinyitom a szemem és látom ragyogó mosolyát, hisz már legalább egy órája az én 'bűbájos pofikámat' bámulja miközben én édesdeden alszom, hát az felbecsülhetetlen érték... 
Szeret, sőt azt hiszem, hogy néha talán már magánál is tökéletesebbnek és értékesebbnek tart engem vagy ami még furcsább, hogy én vagyok talán az egyetlen ember, akit ennyi hiba ellenére, a hiszti rohamaim és düh kitöréseim mellett elviselni... (és lehet, hogy másnak úgy fest, hogy nem látok a lila ködtől, de higgyétek el nekem ez nem így van... én ilyet még soha sem éreztem)
Valószínüleg kevesen értik, hogy miért vagyok elfogult vele szemben... pedig ez abszolút nem elogultság pusztán a mások számára is látható és érzékelhető tények..
Annyira, de annyira SZERETEM...

biacica15•  2011. február 5. 01:39

Péntek/szombat

A sötét éjszaka csendjébe burkolóztunk... édes, gyönyörű érzések takarójába csavartuk testünk...
Homályos képek mikor kétkeze pecsétként zárta körbe testem... a gyönyör mit éreztem, mikor szememben csilogott két szeme...
Istenem ez az éjszaka maga a tökéletesség...

biacica15•  2010. december 30. 00:49

...

Jó itt lenni...
Miért??? Nem sok okom van rá... sőt... egy kezemen megtudom számolni, de az első, a legfontosabb az, hogy Ő itt van... itt van és fogja a kezem... el nem ereszti semmi és senki miatt...
A csodás pillanatokba menekülök, mikor karjában vagyok és ajkam ajka forró pecsétjévé válik... ezek a percek adnak erőt az újabb és újabb napokhoz...
Testem, lelkem és szívem mentsvára... életem, szerelmem örzője... a legtökéleteseb mind közül... Ő szívem párja...
Magányos órákon mikor nincs velem félelem járja át testem, lelkem legapróbb zugait is... félek, vajon haza jön, vajon holnap még itt lesz velem... de feledésbe merül minden mikor újra karjába zár és érzem, újra érzem azt a szeretet, mellyel engem körülvesz...
Itt van és nem engedem, nem engedem el soha többé...
Szeretem...

biacica15•  2010. december 26. 00:29

2010.12.25.

A napsugarakkal kel a vágy,
S vándorol át sok éjszakát.
Csillagokkal játszik,
Majd lassan könnyű ábrándokká válik.
Képzelet szárnya alá bújika szél felkapja,
S repíti az új holnapba.
Mámoros felhők rabjává lesz, fogva tartja égnek bája,
A boldogság és szeretet barátságos homálya.
De ott marad, hisz csodás mit ígérnek,
Így érnek véget a gyönyörű emlékképek. 

biacica15•  2010. december 22. 00:10

Kitartás

Őszintén mosolyog... őszintén pedig mindig van valami felfordulás körülöttem... a kezdetek óta ugyan azzal a szeretettel, megértéssel és csodálattal néz Rám...
Szerelmünk azóta még erősebb... csiszolódunk, alkalmazkodunk, de nem tűnik erőfeszítésnek... annyira természetes és annyira magától érthetődő, mint a lélegzetvétel.
Nyugodtság és békesség költözik lassanként a lelkembe...

"KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM - KÖSZÖNÖM, HOGY SZERETHETLEK"