Erikaa blogja

Duruzsoló meleg kályhádnál,
Nem fáznánk lobogó lángodnál.
Nem vacognánk, nem is remegnénk,
Önfeledten nevetgélhetnénk.
Forró, simító lángnyelvednél,
Lassan, de felmelegedhetnénk.

2022. január 17.

Napodon ezer gyertya fénye lobogjon, 

Arcodon boldog mosoly ragyogjon, 

Ez az érzés soha el ne múljon, 

A fényben utad mindig előre mutasson!

Nagy vihar kavarta fel

Vized bársony hullámait,

Szél cirógatja habjaid,

Arcomba szórja cseppjeit.

Akit megérint a szerelem íze,

Nem tudja feledni bolond szíve.

A tűz sem versenyezhet vele,

De a harcban felemészti lelke.

Akit megérint a változás szele,

Már nem forduhat visszafele,

Útja lesz mindig csak az előre, 

S ez útról le nem térhet semerre. 

Az éj leple alatt 

szikrázik az égbolt.

Megannyi csillag 

hinti ránk a fényt.