vasutas blogja
Hó pihe
Száll,repűl a szél szárnyán,beborít erdőt s határt.
A lelkem szárnyra kél...felröpül a magosba,
onnan néz szét a hó határra.
A hó már ellepet erdőt réte s nagy hegyeket,
oly tisztán csillog a fénylő napsütésben.
Az erdő szélén egy falucska,sok kicsi házzal,
mindenki siet,ki dolgozni,mások iskolába.
De mikor a nap elhaggya a hegyek csucsát,
s pihenőre tér, hogy átadja hejét ,
gyerekek csuszkálnak a hóban és a jégen.
A morcos felnőtből újra gyermek lesz.
Ő is Kacagva nevetve játszik a télben.
Az erdő újruhát őlt,s meg szépűlve várja a karácsonyt.
Ó te hó pihécske jőjj el máskor is,
hozd el szívünk be a szeretet fényét,
mely beragyogja életünk létét.
nincs víme
Álom szárnyán csillagos éjszakán,
egy tündér száll tehozzád,
szívem minden melegével,
vigyáz majd te .reád