Vézsévé (Vásáry Zsuzsanna Világa)

Nehéz lenne kifejteni a teljes történetemet, hogy csöppentem az irodalomba. Legyen annyi elég, hogy az olvasás gyerekkorom óta meghatároz engem. A gimnáziumban humán tagozatos voltam, emelt szintű magyar érettségit tettem, az irodalom volt a mindenem. Aztán minden megváltozott. Nem tudom, hogy hibás döntést hoztam-e, vagy sem, de az egyetemen is később irodalmat tanultam, ám ez visszafelé sült el. Hosszú időre elvesztettem a motivációmat és végleg letettem a kutatói, tanári pályáról. 

Sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Kiábrándító dolgokat láttam. Csalódottságomban más területen próbáltam szerencsét, így most ,,civilben" ügyfélszolgálattal, értékesítéssel foglalkozom egy nemzetközi cégnél. A versek és a szövegek azonban velem maradtak. Nem bírtam megállni, hogy ne foglalkozzam semmilyen módon a magyar irodalommal. A versírásra mellékes, önkifejező tevékenységként tekintek - az olvasásban, a kritika- és az esszéírásban élem ki magam igazán. Eltökéltem, hogy felkutatok minden olyan kortárs szerzőt, aki számomra értéket képvisel és nem simul bele a népszerű, számomra túlértékelt művészeti áramlatokba. 

Velük, akikkel senki sem foglalkozik, tehát én szeretnék foglalkozni, és azt az akadémiai, egyetemi tudást, amit megszereztem, valami szépre és hasznosra fordítani. Szeretném, ha olyan sebességgel robognánk együtt ebben a felfedezésben, az olvasó és én, mint egy sebesvonat, mint egy TGV (Tézsévé). Innen jön a Vézsévé. Szerzői álnevemet, a Vásáry Zsuzsannát ebből, a VZSV-ből vezettem vissza (Vásáry Zsuzsanna Világa). Nem szeretném, hogy az akadémiai, kutatói világ megbélyegezzen és sarlatánnak nevezzen, ezért nem szeretném felfedni a valódi nevemet és, hogy hol tanultam. Beszéljenek helyettem a gondolataim.

VZS