Csaba blogja

 Az vagy nekem…

egy kedves melankolikus álom!

Pór vágy az ágyban, mi vár,

tatár mondatár, szavak nélküli mondat ár,

kvazárba zárt gondolat, titokkulcs a zárban,

vonaglókeskeny fésűtestű-gondola, az árban.

Ím az vagy nekem?

S az vagy nekem…

…mint nyelv alatt olvadó cukorka a számban,

ékezetnyi kihűlt lábnyom a salak-alak sárban,

tenger’ só, s víz egy ledugózott szellempalackban,

szempár-nyújtóz sín, mag-a végtelen magányban,

ingatag sivatag, dagály a ringatag apályban,

elbúvó holdfény, egy szakadt homálykabátban.

Óh, hát ez lennél nekem?

Szólt lelkemben Isten:….

Senkik tömegében csak Te, ki valaki e szívben,

Egy vagy nekem, s minden egyben!

Remegő szófoszlány egy kihalt teremben,

lopott csók-óhaj-ajk’ a kopott táncparketten,

ördögvihánc szerelemveremben mi ketten,

néma dallamra pezsd’ ü-dítő bátor félelemben,

lüktető vér-ér szinoptikus zsiger-inger jelekben.

Rab, rapszodikus jelen’ szabad-vég a -telenben,

Énem, nem-é, azaz én, ki játékszer kezedben,

kié szertelen szerelmem, az vagy hát: Kedvesem!

Szépia grátisz, szunnyadó elme,

egy a barát is, csalfa a terve,

el van a bánat,el van temetve,

sose voltál te, igen szeretve,

Mondod a szónak, szép az igéje,

de bizony annak, hazug a vége,

csalfa az átok, az megigéze,

ne higgy te másnak,elítél érte,

Romlásba dönte, halálba vitte,

sohasem látta, sohasem hitte,

vigaszt talála, meggyötre szíve,

bokorfaágnak, tövise szedte,

Dermedt madárka, éneke gyenge,

élete álma, vegyed kezedbe,

reszket az ágon, szárnya leszegve,

a fagyott lelke, őt elveszejte,

Magányba sorvad, a pilla teste,

s némán hullik rá, a kormos estve,

vágyom utánnad, el vagyok veszve,

Te vagy a szómnak, tükre szerelme.

Mikor megölellek kivirágzom,

Rügybe fakad az élet bennem,

S színarany lesz a kedvem,

Mikor megölelsz engem,

Gondom mi volt rögvest elfelejtem,

S csak nézlek, nézlek önfeledten,

Hajadba túrok, s érzem, már el is vesztem,

Ajkad hímes, s ékes, ím de szépséges,

Tested vonz, mint mágnes, oly rejtélyes,

Engedd, hogy benned elvesszek, de végleg.

Reszket a bokorfa, reszket az ága,

Reszket rajta a a kicsi madárka,

Didereg a ködmön, didereg a pára,

didereg az ember kopasz bundája,

Tekereg a felhő, tekereg az ég is,

Kicsi vagy te is, de hatalmas mégis,

Csikorog a talpad, csikorog a fog,

Piros az orrod, de ezt is kibírod,

Szisszen a tél, szisszen az álom,

Tudom kedvesem, szíved megtalálom,

Reppen az idő, reppen a tél,

Téged a szerelmem úgyis utólér.

A

Tiéd

A szikra

Ha az enyém

A Te szerelmed