Csaba blogja

Isten fenn, de sisterg’ a föld s morajl’-dörg’ alant,

Már nem szór víg dalt, csak sír a néma lant,

Rútul zúdul a pusztulás a tájra, ráj-uk-rajnára,

Menekül a hont’veszt’ ember, nem talál magára,

Csak halál van, s ki azt ördögin szolgálja,

Senki nem leli nyugodalmát, annak ó-birodalmát,

Hűlt-tűnt szabadság vége, el-enyész-tört béke,

Fehér galamb csőréből hullt tört-zöldág sárg’-kék vég-e,

Kar-hadra-kard felkavart, értelm’-telen, oly zavart,

S csak remegő gyermeki fájdalm’ van, mi szívbe mart,

Vad s állati a farkas-medve, kinek háborúzni lett most kedve,

Tank pörg’ lánca-tánca, rakéta süvít, s égen régen-ég a máglya,

De dacol’ áll ellen, a délceg honi-gárda s küzdelm’ bátr’-csatába,

Apa-fiú s síró árva-lányka, anya s annak veszteg-vér hazája,

Elesettek s menekülők riadnak szét, eme pokolnak hadára,

Másuk sincs, csak hossz-út kétséggúzs-fájdalmuk egy hátizsákba,

Szomor-élt’ tereh, mit cipelnek most nyugtalan nyugatra, Európába,

Segítség-jajra zeng a világ ma, imában fohász békét áhít a vatikáni Pápa,

Széttárulkozó szemük figyelve feszül, ez Úrnak esztend’ március idusára,

Hogy tán józan váltképp kikop’ s fakul, az elnökök búkedv-fekete kabátja,

S mi, humán-ész jogarral sarat állunk, addig is bízvást békét kiáltva.

Mikor nincs sehol a nincs,

s elveszett  a sosemvolt semmi,

sebbel lobbal senki sem sincs,

sohasem seholsem.

Akkor lesz a van,

S jő elő a valaki,

S ott lesz valahol,

Ahol eddig volt valami.

Talán igaz vagy tán nem,

De nem biztos az sem,

hogy biztos avagy nem

Ha igaz a nemigaz.

Poli-tika,pol-itika,

Tika-poli-tika,

csak taktika,

a po-li-ti-ka.