attilamesz blogja
diófák
ha a halál
gyümölcsfelvásárló lenne
biztos gyanakodva vizsgálná
csonthéjassávált
agytekervényeim...
alkudozna
halucinogén elvekkel
kötözné lápuló rám
a piaci pangást
és átverne megint...
elmúlt nyár éneke
az álmos kecskeól felett
csendben ringódiók héjába szorultez a bús elmult nyár... ki várt volna még itt égi szerelmetmost selymes acél-arcalhalkan hal beleebbe az ádázsás ringatta őszi délutánba...alku
(egyszer már
alkut kötöttünk
egyszer egy
hideg szombat délután...
most mégis
nyakig a földbeásva
őszi akácos mélyén
arcomba károg
az éjtollú bánatos madár)...
jaj nem zúgnak
itt már szelek se
nincs már meleg se
meg hideg se...
halgat a tél
mit megígértél
halgatok én is
hozzám-értél...
öngyilkos legyek
vagy szerető
csordultig-üveg
e temető...
az útra fekszem
bolond vagyok
lefogják arcom
bolond karok...
ribizlimag akasztás előtt
ugyan azt
csinálni
csak kicsibe
vodkát vedelni
penészes
falak között
ugyan úgy
elveszni
kicsibe
barna ízekre
lelni
szürke füvek
fölött ...
reggel
az ébreésből.
a drága fényből
csak a láthatót
kivonva,
nézlek,
hogy ver
kék sátrat
szemedre,homályos
állomások fölött
a gép-közöny.