A filozófus gondolatai

valaja2019. november 25. 22:38

"Mikor néha megrohannak furcsa, gonosz gondolatok, úgy érzem, rossz ember vagyok." - Ez a mondat azt jelenti, hogy bár jó embernek tartom magam, lehetnek olyan gondolataim, amik hatására a lelkiismeretem figyelmeztet, "Vigyázz, ezek a gondolatok rossz útra, a bűn felé visznek." Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a morális törvények, amik bennem vannak nem engedik, hogy rossz emberré váljak,de a rossz emberré válás csírája bennem is megtalálható.
A következő felismerés ebből következik: Lehetséges lenne, hogy egy mindenek felett álló teremtő úgy alkosson meg valamit, hogy az magában foglalja a jót és a rosszat, a szépet és a csúnyát, a hamisat és az igazat? Ez a kijelentés "Pedig ez így lehetetlen!" naívságomból fakadó szembeszegülés a teremtővel, a természettel, a füszisszel (φύσις). Nem tudom elfogadni a törvényt, ami az egész világot mozgatja. Miért nem? Mert nem tudom elfogadni Isten létét sem, és ez a hitetlenség csúcsosodik ki a következő sorokban. Szkepticizmusom álszent, mert benne van ateista szemléletem, és ez a mondat "Ki vagy van, vagy nincs, ki tudja?" - részemről már rég eldöntött: Isten nem létezik, vagy nem abban a formában, ahogyan mi gondoljuk, és ahogyan évszázadok óta azt állítjuk. Az a gondolat, hogy "Énem saját képmására teremtette." nem azt jelenti, hogy külsőre teremtette magához hasonlóvá. Az "Énem" itt "bensőm"-et, "egyéniségem"-et jelenti, csak a szótagszám (8 szótag/sor) megtartása miatt a tárgyas szerkezetet elhagytam kicsit régies, ódon stílusú hangzást generálva ezzel. A végén a "Hát nem furcsa?" rész megfejtése: Nagyképű, beképzelt, fennhéjázó orrfricska azok felé, akik az általam vélt igazságra még nem jöttek rá. (Tudom, nem szép dolog...)
A második versszak értelmezése: az élet szar, amiről csakis az emberek tehetnek, és ezért mégis olyasvalakit hibáztatnak (Istent), akit tulajdonképpen ők maguk találtak ki, azért, mert saját gonoszságukkal nem tudtak soha szembe nézni. Ez a második felismerés egyébként nem tőlem származik, de tudok vele azonosulni. A vers maga kísérlet, valaki azt mondta nekem, hogy Istent keresem a verseimben. Igaza volt. De ez már egy másik történet...

Fugemamor2012. december 11. 08:45

Jaj dehogy vagyok filozófus vagy teológus. Biztos viccelsz.
Én sem hergelném az igaziakat... :)

Ha az emb' gondolatokra épít, akkor fel kell építeni, mert szellős lesz :)

valaja2012. december 10. 15:30

Te biztos filozófus vagy, vagy teológus! :) Amúgy egyet értek veled, megpróbálom kicsit alázatosabban körüljárni a kérdést... Sokszor rámutattak már félműveltségemre, és az ezzel járó fellengzősségemre, de hiába próbálok változni, még azért gyakran bele esek ebbe a hibába... például ezt az Istenhez-hasonlatosságot sem gondoltam végig rendesen, pedig tényleg olyan egyszerű... Lehet, hogy gondolatonként kellene az egész verset felépíteni, aztán ha minden a helyére került, akkor versformába önteni, vagy jegelni az egészet, hagy rágja az enyészet. :) Bocs ezt nem hagyhattam ki... Talán túl nagy fába vágtam a fejszém... Lehet, hogy ez az egy vers elég is lesz életem hátra lévő részében, hogy tökéletesítsem, aztán meg majd csak lehunyom a szemem, és mosolyogva azt suttogom: végre, tökéletes....

Fugemamor2012. december 10. 14:57

A ''Gondolatok'' és egyéb gondolatiságra utaló címek szerintem nem jók, mert a versből ki fog ez derülni, plusz némileg fellengzős is, hogy most aztán megkóstolod a gondolkodást, a filozofálást. Engem hergelt :)

''ha Isten nem csak külalakra teremtett volna magához hasonlóvá''
Szerintem nincs Istennek külalakja. Ez a megállapítás pedig, hogy mására teremtette az embert, szerintem onnan van, hogy gondolkodó lénynek, döntésképesnek, értelemmel rendelkezőnek, mint amilyen ő maga, és amit nem lehet egyéb eddig általunk ismert élőlényekről elmondani... akkor is ez volt a helyzet, hogy az ember látta, hogy jé, ezek semmit nem tudnak, az Istent persze, hogy értelmes lénynek tartja, aki teremtett, ergo saját mására.
Ettől még lehet, hogy egy sokkal magasabb erkölcsi és minden szinten áll, ahogy mi látni véljük a többi lényt.
Nem mondtam, hogy gonosznak mondod magad, gonosz gondolatai meg a legtöbb embernek vannak...
Szerintem rosszul értelmezted az alapállítást.

valaja2012. december 8. 22:28

Először is köszönöm a véleményedet! A kuszasággal részben egyet értek, és valóban vannak nyelvi tévedések is, most, hogy így felhívtad rá a figyelmemet a homlokomra is csaptam párszor. Tulajdonképpen túl erős volt ez a filozófus gondolatai cím, lehetett volna talán valami egyszerűbb, mondjuk ''Gondolatok'', mindenféle filozófusra utalás nélkül... Az első versszak két állítása úgy építkezik egymásra az én logikám szerint, hogy ha felteszem, hogy Isten teremtménye vagyok, és a saját képmására teremtett engem, továbbá feltételezem, hogy isten jó, és nincs benne gonoszság, tehát gonosz gondolatai sincsenek, akkor lehetetlen, hogy nekem legyenek. Persze értem, hogy ez csak akkor lenne lehetetlen, ha Isten nem csak külalakra teremtett volna magához hasonlóvá, hanem belső tulajdonságaival is egyezne az én belső tulajdonságom, de épp ez a furcsa, hogy itt állítjuk, hogy istenhez hasonlatosak vagyunk, mégis van bennünk olyan tulajdonság is, ami nem Isteni eredetű, vagy valójában Isten is magában hordozza a jót s a rosszat, de akkor meg miért kell a rossz miatt bűnhődnünk...? Itt az énem a legbenső egyezésre való utalás lenne, egyébként elfogadom, hogy inkább énemet lenne az odavaló.

Nem azt állítom, hogy gonosz vagyok, hanem azt hogy úgy érzem, de ezzel az ''érzem''-mel azt is akarom sugallni, hogy az, amit érzek, nem biztos, hogy igaz. Összességében az első strófa: Ha tudok gonoszakat gondolni, nem lehet, hogy isten a saját képmására teremtett... A furcsa, hogy akkor miért állítják ezt.
A második versszakban rögtön az első hiba, amit észre vettél, és eredetileg tényleg úgy van, az ''Istent, lelke nyugvására teremtette.'' mondatban a vessző tényleg kell. Így akartam érteni. A második versszak első négy sorában tulajdonképpen az első versszak átvezetését akartam megtenni azzal, hogy ugyebár az első versszakban ráeszmélek, hogy valami nem stimmel azzal, hogy a saját képmására teremtett bennünket Isten, mert ha mégis úgy van, ahogy állítják, akkor istennek is olyannak kellene lennie, mint az embernek, benne is meg kellene lennie a gyötrelemnek, szenvedésnek, jóságnak és rosszaságnak... Itt azonban valóban megakad a vers, és én is látom, hogy hiányos a továbbfűzése a gondolatnak. Most vagy azt kellett volna csinálni, hogy a második versszakban csak arra a következtetésre támaszkodni, hogy az ember teremtette Istent, és akkor ezt kifejteni az első négy sorban is, vagy csinálni kellett volna egy harmadik versszakot, vagy nem is tudom... Ez a ''vagy van, vagy nincs'' csak azért kellett a versbe, hogy mutassam, nem jutok végső következtetésre Isten létével kapcsolatban, mert a második versszak sem végkövetkeztetés, csak az érem másik oldala akarna lenni... Ezt is lehetne még csiszolnom, hogy egyértelműbb legyen...

Fugemamor2012. december 8. 21:16

Szerintem alapvető gondolati kuszaság van a versben.
Egy filozófus építkezik, Te viszont előbb tudtad, hogy mit akarsz mondani a végén, minthogy megideologizáltad volna.
Azért mondom, mert nem következik az egyik állítás a másikból.
Amikor rosszakat gondolsz, gonosznak érzed magad... ezzel az állítással kezded, majd egy meghökkentéses-nem is tudom mivel... tagadásával annak, amit állítottál.
Bizonyítás: Mert Isten a saját képmására teremtett Téged.
Összességében az első strófa:
Lehetetlen magadat rossz embernek érezned amikor gonoszakat gondolsz, mert Isten elvileg a saját képmására teremtett.

Ez így nem igaz azért sem, mert gondolsz gonoszakat... akkor nem lehetetlen... és egyébként miért ne történhetne ez meg, ha Isten a saját képmására teremtett? Ha ehhez írsz ''bizonyítást'', akkor lesz a versed teológiai-filozófiai eszmefuttatás.

Második strófában ejted az előzőt... Isten egyetlen tulajdonsága amit megkapott az ember, a gyötrődés. Ez nekem nagyon tetsző gondolat. Komolyan, mint kép, szerintem nagyon jó.
De nem kapcsolódik gondolatilag, az előzőekkel és nem a következőkkel, mert azt mondod, hogy Istent az ember alkotta lelke nyugvására (itt egy kis hiba, hogy Istent után nem teszel vesszőt és úgy lehet érteni, mintha a saját (Isten)nyugvására hozta volna az ember létre az Istent, aki nem létezik, az ugye nem nyugtalan...)
Mondatos gubanc az első strófában is van, mert azt írod;
''Mert azt mondták, hogy az Isten,
Énem saját képmására
teremtette''
(kiszedtem a beszúrt gondolatot, hogy jobban lehessen látni a mondatot)
Itt nem lehet tudni, csak a környező szövegből, hogy valószínűleg mit gondoltál... de ha úgy írnánk, mint nem versmondat, hogy:
''Azt mondták, saját képmására teremtett engem'', persze nem illene a versbe, de azt jelenetné, amit kellene... Énem- ez a mesterkéltség vitte el a mondatot, mert nincs tárgyesetben, mint énemet, más szempontból az ''énem'' azt jelenti, hogy engem, ami egy természetesebb forma szerintem.

A refrénnel, hogy van, vagy nincs, ki tudja, a vers egész gondolati alapját semmissé teszed. Ha arról elmélkedsz, hogy ki kit teremtett miért és kinek a képmására, akkor nem szerencsés szerintem beszúrni refrénnek, hogy kitudja van-e. Azért sem, mert nem is kapcsolódik filozófiailag szorosan a következtetésekhez, meg azért sem, mert eljutsz oda hogy szerinted az ember teremtette Istent, így a slusszpoént lövöd le a beszúrással.

A ''Hát nem furcsa?'' refrénnel nem tudok mit kezdeni. Mi furcsa? Szerintem nem furcsa amit mondasz.

valaja2012. december 8. 18:01

Ezt bővebben kifejtenéd? Legyek kicsit terjengősebb, vagy használjak más szavakat? Nagyon jól látod, hogy a mondanivaló volt az első... És azt is érzem, hogy ez így nem olyan jó vers, de min lehetne javítani?

mat-star2012. december 8. 17:19

fonetikus, szikár gondolat. A megvalósítást nem ilyennek érzem...szerintem annyira megörültél a mondanivalónak, hogy a stílre nem fektettél nagy hangsúlyt...Én ezt érzem.

baramara2012. december 8. 12:31

Jó gondolatok, tetszik! :)

valaja2012. december 8. 11:10

Mondjuk abban egyet értünk, hogy a második versszak negyedik sora utáni átmenet kicsit hiányos, erőltetett...

valaja2012. december 8. 11:06

Igen, kicsit száraz a téma, azért is filozófikus a mondanivalója. Az első versszakban azt az elgondolást vetem föl, hogy ha az emberek rosszak, akkor hogy teremthette őket Isten a saját képére, talán ő is rossz? Ez a rész abból az elgondolásból indul ki, hogy Isten teremtette az embert... A második versszakban továbbviszem a gondolatot, hogy ha az Isten mégis csak jó, akkor miért ítélte teremtményeit kárhozatra, szenvedésre? Magyarázatképpen pedig felvetem, hogy esetleg nem is Isten teremtette az embert, hanem épp fordítva, az ember alkotott egy Isten-képet, hogy saját ''rosszaságából'' fakadó lelkiismeret furdalását némiképp enyhítse... valami ilyesmi...

Törölt tag2012. december 8. 10:45

Törölt hozzászólás.

Molnar-Jolan2012. december 8. 10:39

Jó, tetszik a csavar.

Törölt tag2012. december 7. 22:02

Törölt hozzászólás.