Rút szépség

vadrozsa•  2018. február 12. 20:15


 


Szép voltam,
mikor hozzám járt a csönd
megnézni lelkem tisztaságát.
Felemeltem elesettet
ha kinyújtott keze rám várt.
Búját elém engedte,
jaj szavai rekedtek meg
néma száján.
Vérző szíve mosta fájdalmát.
Leporoltam róla
a világ hozzávágott mocskát.
Hallgattam, csak a lelkem szólalt.
Akkor is szép voltam.

Szép voltam,
mikor szerelmem
az igazság oltárán állt,
s mindenét letette.
Bajjós fények jártak,
megrekedtek szívemben.
Némán sirattam az átkom,
melyet a sors könnyelműen
mindig rám dob.

Szép voltam,
mikor gyermeki kacajokat varázsoltam.
Apró gyöngyökkel csillogott
tekintetekben példa voltam.
Szép voltam,
mikor tudás fájáról
odaadtam a gyümölcsöm.
Etettem gyermekeket,
kik lelke éhesen üvöltött.
Szép voltam,
mikor apró tenyerek
tenyerembe simultak.
Gyermeki tiszta fényt
lelkem kincsei közé csomagoltam.

Szép voltam,
mikor a halál megállt előttem.
Anyám megtört reménye,
síró imája
életet lehelt lelkembe.
Szép voltam:
anyám tükre sohasem hazudott.
Tudom, hogy szép voltam,
pedig a világ mennyi
rút bélyeget rám nyomott.
Rútnak lát világnak világa,
átfestett önző délibábja.

Belül hordozom a napot,
fénye mindenen túl ragyog.

Nem látod, hol vagyok.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

vadrozsa2018. február 14. 10:45

@gabibaldi: köszönöm

gabibaldi2018. február 13. 20:49

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

vadrozsa2018. február 13. 17:41

@Mikijozsa: :)))))))
Köszönöm.
:-)

Mikijozsa2018. február 13. 10:08

az ember mindig szép marad, ha...na jó, nem szeretnék okoskodni :) tetszett a versed :)

vadrozsa2018. február 13. 05:57

@skary: :)))))))

skary2018. február 13. 02:22

cudarú :)