MÁS világ

vadrozsa•  2017. december 29. 18:07


Könnyeit sírta a hajnal, 

meghitt csendben kelt fel, 

remények között. 

Ébrednek a bimbódzó szavak, 

mit Isten súgott itt benn,

kinyíló szeretete belém költözött.


Megpihent szívdobbanásban 

hordom most a világot.

Leporoltam magamról ami fájt, 

ma már csak nézem a nyomát.


Hitem melegébe bújtattam 

sok - sok csodát,

parányi lüktetései szivemnek, 

számomra mégis maga a világ.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

vadrozsa2018. január 13. 13:55

Köszönöm Zoli. Örülök, hogy tetszik .:-)
a te alkotásaid is tetszenek. :-)

Üdvözlettel: Marika

church732018. január 12. 22:58

Csodaszép! Nagyon jól írsz!

vadrozsa2017. december 30. 14:33

Köszönöm a véleményed Miklós.
Üdvözlettel: Marika

skary2017. december 30. 14:33

@vadrozsa: azé én nem vok ebben annyira biztos-úr :)

Mikijozsa2017. december 30. 10:02

szép "lüktető" sorok, titkos erő rejlik a szavak mögött :)

vadrozsa2017. december 30. 08:23

Az jó skarykám. :-)

skary2017. december 30. 02:30

lassan én is befelé élök :)