Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Folytatni szeretném
Csinaj 2016. október 10. 03:10
Igen, több mint 7 éve elkezdtem, s közben , .. de már mindegy, merta Bukás a négyzeten
Csinaj• 2009. január 20. 15:54
Kurta Elôhang
Ne segítsetek most, ti ősi bundás sámánok
Kik odafent még mindig varázstáncot jártok,
Szemem, bár homályos, s tollam is néha rezeg,
azért a nagy nagy Bukásról vajon szólni merjek?
Merek. Ha most a kedvencetek nem is leszek,
Azért csak összehozom ezt a modernnek vélt skiccet.
Máris a szívemet markolja heves nyugtalanság,
Amint begyújtom ezt az első görbe strófát.
Merre vagy nagy Homérosz mester, ki a trójai
Hősöket daloltad hajdanában? Gondoltad volna, hogy
Manapság modern s szabad versben is lehet szólani?
Amikor Hektor csapatában gyász van, én mulatok,
Mert ilyen dolgokban, érzelmeskedésben tuskó vagyok.
S bár nem voltak sekély árkok Dante poklai,
Én e fertő-árkoknál is mélyebbre szálltam.
S midőn nagysokára, újra, ide felértem,
Tán elmondjam, mi van lent a veremben?
Elmondom, ha meg is torpan néha-néha pennám,
De, kérlek alássan, miért ne sorolnám?
Van még a kalamárisomban színes tintám
Míg más firkász „nesze semmi, fogd meg jól"-t árul,
Én legalább nyíltan beszélek, s valahány, egy néhány
Olcsó strófám szolgáljon erkölcsi tanulságul.
Korlát övezi a nagy babérozást, hékám
Mely a magasságokból aláhull;
Tisztelt velem egy idôben élôk, gyűljetek hát patkóba,
Napirenden a leggyászosabb példa.
Hej, Dobónak vén vára is ledőlt,
S Hitlert meg a világ betonbarlangba zárta,
A vörös Kondukátor alól is a föld
Kicsúszott - aztán sziesztázott az ebadta,
És lenne még annyi névtelen, ki sötét
Gondolatoktól nem jönne zavarba,
Őket más értékelje ki, mert én a hősöm
Sziporkáztatásánál és bukásánál idôzöm.
Sziporkája nem volt ám holmi neon-láng
Füllentő Frederick - nem éppen tekintetes- úrnak,
Petárda fénynyalábjaként süt reánk a izéje, ... múltja
Nincs fuvallat, amelytől az elaludhat.
Úriasságát félve rebegi riporter s egyéb irkász...
De te (vagyis én) ne csinálj be, dicséretét írjad!
És rozsdától nem mentes modern nevének
Legyen áldozva ez az elsô ének.
Első ének
mely nemcsak a sarló-kalapács címer öncélú leírása
hanem egy tündöklő név letagadhatatlan érdemeinek összegzése is
Jer hát Kalliopé, agitátor eleink
Érces szavú Múzsája. Szemed messze távoli
Gyűléstermekre fürkészőn tekintsen.
Jöjj, vár reánk a harsogó hévvel politizáló élbrigád.
S, bár szokásom, hogy megbotlom ismét, vagy megint,
Tudom, biztosan kihúzol a pácból.
Jöjj, s címerét Füllentő Frederick elvtárséknak
A megalkudott mű- vagy egyéb -anyag-babérral koszorúzzad!
A sárga címer ott lóg a falon, meg a vörös zászlón
Pont a poros Sztálin-, Marx-, Engels-, Lenin-képek mellett.
Alatta a dohányfüstös brigádelső érdemoklevél, és
Egy vörös posztóval borított asztal uralja a termet
Melyet ők csak úgy hívnak pártiroda körlet,
Őrület, hogy micsoda dumák folynak ott, az egy
Megénekelni köteles csevej, Ördög vinné el!
Ám a mosdó ajtót, csukd be gondosan, oktalan
Ezt ne kelljen, sokszor mondanom! Ellenben titkos
Bűzök jönnek ki onnan, holt biztos, seprűtlen világ ez!
És most, elvtársi becsszóra, a falra írt lózungokat silabizálva
Nedves lett a szemeim alatt, de nagyon, ó!
Aj, csoda-e, hogy elhalkul a szó,
Ily ereklyékkel állván szemtől szembe?
Nézheted a vájárt szénfalnál állva lesbe
Vagy az olvasztárt, fogantyús vasdoronggal
Fejőnőket köpenyese, fejkendősen vasvillával
Valamikor fekete-fehér, de már trágya-sárga képeken,
És, persze, ott áll előttük Füllentő Frederik délcegen
Hú, most egy lantost idézni volna jó,
Hogy gitárosokkal versengve zengje,
Professzori tudással, ifjú ketyegővel,
Mit is takar e bekeretezett sárga papír, e címer.
A címer ábrája a következô:
Légyszaros sárga mezőben megsárgúlt acél sarló
Rajt egy fekete kalapács, vagy ahhoz hasonló.
Amolyan szabályos, kisé otromba
Vaskos nyele neki, s két hosszú vonalacska.
Alatta a sarlót túl kerekre szabták.
Mellette egy fénykép, Kádár atyánk
Tekintete a mocskos semmibe bámul,
Amitől hősünk félpercenként ámul és ájul.
A pártfegyelem ravasz tudomány,
Harcos pártvezéreket edz acélosra, sorra, az ám.
Hogy hogyan kell bólogatni a jót szólóra
Hogyan kell intőn fedni a kritizálóra.
Gyűléstermekben az esztendők során
Füllentő elvtársuk rájött, sok-sok hasznos titokra.
A pártoskodás így lett állandó hivatása
Hej, én most, én ... épp a pártot magyarázom,
És, nem csak vázlatosan, vagy lakonikusan,
Mint holmi könyvtárban hízó könyvkukac,
Ki a pártszabályzaton könnyen átsuhan,
Mellőzve oly sok intelmet és fegyelmet
Acélozó hiedelmet, mint ellenérvet.
Hát az ilyet érje jeges zuhany,
Midőn a leg aprókig ennek a taglalásához térek.
S ha gyúlnék néha lángolóbb szónoklatra,
Csak a párt ellenségei felelősek érte.
Régesrég történt, száz éve tán...
Marx atyuska rosszul aludt egy éjszakán
Engels barátjával diskurálgatván
Kisütöttek egy úgynevezett vadiúj ideológiát.
(folyt. köv.)
Igen de most majd jön a folytatás ....
Mert lennebb már az jön, mi más(?):
Második ének
Melyben Füllentő Federick érdemeit tovább fitogtatva,
a munkásosztály gyöngyélete is megemlítődik néha
ügyelve arra, hogy az ellenségnek titkokat ne szolgáltassak ki
soha, hiszen mindnyájan tudjuk, a burzsúj nem alszik koma!
Lantom hurjai dícsérve zengjétek hát tovább, tűzben égve
Ama hősi kor sokszor megtaqpsolt de titokban megvetett,
S mégis sok ember által irigyelt hősét, a botor Füllentő Fredericket,
Félve több dekányi szellemi erejét, mit önmaga fényezésére
Használt dölyffel, de ravasz körültekintéssel
Párt-, megyei- és egyéb gyűléseken,
Amikor szónokolt, na akkor mesélt sokat
A nép nagy hatalmáról, amit a párt őáltala gyakorol
Úgy tudta ezért reá senki sem orrol,
Hiszen, tapsolják, s a szavait isszák, veddelik
Mint poros kocsmákban a savanyú asztali bort
Vagy több hónapos, melegen odavetett sört
Istenek! Álljunk meg egy szóra Istenek, gyertek
Jer hős Poszeidón és Medúza, gyermektek lába
Nyomán fakadjék most egy ici-pici forrás,
És ne legyen eben hiba
Hiszen nállatok ilyennel teli a padlás!
Az embernél csak a tökéletlenkedés van, nincsen más,
Hej, ha ama aranykantárt egy kis időre is uralhatnám,
Amit Bellerophontészt is használt, az ám!
Pegazust az Olümposzról tüstént lehoznám ama pártirodába
Hol hősünk épp most vágta fejszéjét egy igen nagy fába.
Hát ott én egy "Majális" névvel ellátott Hippokréné tengert
(Vagy nevezzem inkább Hipokrit tónak? istenek! kitörik a nyelvem)
Na szóval, abba a forrásba csalhatnám a Múzsák valamelyikét
Legyen bár legsilányabbja a fentebb írt pártirada Parnasszus hegyén
Csak segítsen, támogassa dülledező pennám,
Amit manapság billentyűzetnek neveznek, az ám!
Mert bizony most is épp nagy csatározások folynak
A pártmukik hozzászolnak sorban, hosszasan ecsetelik
Füllentő gondoskodó szokásait, mellyel a népet szolgálja,
S a barátait zsivány becsületből elöbbre rántja a ranglétrákon
Csoporft fönökségtől a részlegvezetői posztig
Hiszen ezeket pártvonalon osztik,
De, nem szaladok bele a történet kellős közepébe,..
Lesz még itt vagy tíz ének
Harmadik ének,
amelyben hősünk majdnem elmegy a végletekig,
de Alexandra közbelép, az osztályharc kiéleződik
s "az imperialisták egyre gátlástalanabbúl támadják
a fiatal, de erősnépi demokráciát", zuúgja a média
hogy a jó öreg Engels és Marx
és persze az őket provokáló közeg
kiokoskodott egy új dumát, amit aztán
persze marxizmusnak kezdtek becézni,
holott a túlzó és minden az övétől eltérő vélemény
Iránt kíméletllen Börne játszótársa
Clausen doki egykori Fritzije volt itt a nagyobb ludas,
de ki tudja azt már? Fogas kérdés, fogas,
Kedves olvasó, hagyjuk most a marxi szennyirodalmat
Tekintsünk egy picit Fűllentő irodája felé,
Kemény csaták dulnak ott, azért, hogy
Ki legyen a párttitkár? Na, ez a nagy kérdés
Ezért van a nagy jövés, menés, szerveukedés.
- Népünk hadat üzen a népnyúzó imperialista
gyarmatosítók népbútító, aljas szervezetei ellen
- harsogja Füllentő habzó szájjal, - aki nincs
Velünk, az ellenünk! - Hosszan tartó taps- Népünk szembeszáll a reakcióval, kiírtju A kispolgári csökevényi felfogásokat Nem türjük a bolsevizmus elleni hazug támadásokat, ...- Éljen, éljen, zúgja a sok egybegyűjtött munkás- Szavazzunk máááááár! Kiáltják többen is, unva a megszokott Lózungok hosszas felsorolását, és akkor
Mint megmentő anygal, szólásra emelkedik Alexandra
- Elég a dumából, kiáltja kacagva, ellenkezést nem tűrő hangon,
Javaslom, hogy Füllentő elvtárs legyen továbbra is a
Pártunk első titkára a megyében, hiszen annyi de,
Annyi tapasztalatot szerzett eddig is már, főleg füllentésben,
teszi hozzásuttogva, de a közelállok meghallották és
Hosszasan éljeneznek, elnyomva a lány hangját
Csinaj2016. október 12. 14:58
Aha
Mikijozsa2016. október 11. 17:01
sok a hiba benne, azé javítsál néha
Törölt tag2016. október 10. 19:19
Törölt hozzászólás.
Pflugerfefi2016. október 10. 15:52
aztán legyen ám vagy tíz ének
mert ha nem, találkozunk a párt irodán,
és viszek gyufát pedig nem vagyok piromán!
Csinaj2016. október 10. 15:06
hol, hol, mindenhol
Mikijozsa2016. október 10. 04:26
Na, de hol is?