Owen Wilfred - Expozíció / részlet/(fordítás)

Agyunk sajog, a könyörtelen, jeges keleti szelektől...
Csendet őrző éjszakában elcsigázottak az énjeink...
Csendes, lankadó tüzek zavarják szökellő emlékeink...
Kíváncsi, izgatott suttogás hallatszik az őrszemektől,
De nem történik semmi.

Figyelve, drótot cibáló szélrohamokat hallunk,
Akár tüskebokor okozta haláltusa rángatózás.
Északnak, szüntelen, villódzó tüzérségi morajlás,
Távolról, mint unalmas pletyka, nem is a mi háborúnk.
Mit keresünk mi itt?

Húsbavágó, keserves hajnal már hasad...
Eső áztat, viharfelhő sejtet új háborús alkalmat.
Keleten a hajnal tömörül, mint búskomor had
Sorokban támad reszkető, szürke fodrokkal,
De nem történik semmi.

Hirtelen folytonos golyózápor töri meg a csendet.
Kevésbé végzetes mint a feketén vacogó lég,
Hópelyhei nyájba gyűlnek, megállnak, hogy újrakezdjék;
A szél közönyösségében fel és le tévelyegnek,
De semmi sem történik.

Forrás: https://www.poetryfoundation.org/poems/57261/exposure-56d23a961ef5a