my Utániroda
VersNapóleon egy Szent Ilona-i falevélhez(fordítás)
Eugene Lee-Hamilton - Napóleon egy Szent Ilona-i falevélhez
Ülve, kézben tartom birodalmamnak:
Te, ráncos falevél, te, kis múlékony
Fakó erezeteddel szeplős, te vagy
Szélte, hossza, bősége parancsomnak.
Erezetedben látok minden földet,
Visztulától Tajóig, szolgaságban:
Szétporladsz kezemben és bukásodban
Fekete por leszel, tervet tükröztet.
A trópusi vihar sóhajtása ez?
Üvöltése enyhíti gyötrődésem.
Ágyú-szavú villám. Légióvá lesz.
Mozgó felhők között, és sok-sok elem
Csatázó siet győzni, rajon raj ez.
Rágj, keselyű, rágj: a Titán megkötözve.
Forrás: https://www.poetrynook.com/poem/napoleon-st-helena-leaf
Dante Gabriel Rosetti - Az ősz dala(fordítás)
Hát, nem tudod, olyan a levélhullás
Mintegy szívet áthatoló bágyadt gyász
Rajta csak holmi takaróként,
És az álom is egy jó dologként
Ősszel midőn eljön a levélhullás?
És miként az elmének üteme
Botladozik mert nincs annak értelme,
Ősszel a levélhullásnak idején
Nem tudod? És vezetőként miként
Mesél--fájdalmakat nem szenvedne?
Hát, nem tudod, olyan a levélhullás
Hogy a lélek is úgy érez, mint száraz kéve
Aratásra felsorakozva,
És a halál eljő nem habozva
Ősszel midőn eljön a levélhullás?
Forrás: https://www.poetryfoundation.org/poems/45005/autumn-song-56d22452505f6
George Meredith - Midőn elképzelem(fordítás)
Midőn elképzelem az Ő vonásait,
Egy leplezett fejként megjelen:
Érintve sziluettjét, összehull;
Ő akár csak egy kóborló tetem.
Ám szerelmem nem kér semmit,
Nyugszik hószínű ágyában,
Arca szemhéjam alá csúszik,
Teljes ragyogásban.
Mint katedrális városban,
Mely csúcsai, dómjai, tornyai
Lila villámoktól rezegnek,
Lelkem napoz órákig.
Forrás: https://internetpoem.com/george-meredith/when-i-would-imagine-poem/
Herman Melville - A maldív cápáról(fordítás)
A cápáról, arról a flegmáról,
Maldív tengernek fakó barma,
Azúrkék és karcsú, kis ügyes kalauzhalnak,
Éberségre jut-e elég karma.
Fűrész-katlan és véghozó pofájától
Bántódásra ok vagy eset nincsen,
Folyékonyan gördülnek szörnyű oldalán
Vagy azon az ijesztő Gorgon fejen;
Vagy ólálkodnak fűrészes fogak öblén
Fehér, hármas rétegű, csillogó kapujában
Révre lelnek, midőn veszedelem jő,
Menedékre a Sorsok állkapcsában!
Pajtások ők; és bajtárs-módra vezetik őt prédára,
A csemegéből részt mégsem kapnak-
A vén trotli szeme és veleje fásult és unott,
A sápadt, szörnyű húsmarcangolónak.
Forrás: The Maldive Shark - by Herman Melville
Philip Morin Freneau - A méhecskéhez(fordítás)
Philip Morin Freneau- A méhecskéhez(fordítás)
Tóból vagy patakból élénken kortyolsz,
Vagy szürcsölsz vizeknek folyamából,
Csavargó szárnyakon mire gondolsz?--
Tanultál Bacchus csábításából--
Vajon kelyhet készít-e tenéked?--
Vajon lesz-e engedékeny véled?
Tán zaklattak ellenségek vagy viharok,
Rémítettek darazsak, királymadarak,
Rettentő munka, háború, nem vigadok
Vajon az a helyes út ilyen ingatag?--
Jobb helyet nem is találhattál volna,
Mint a széles partját ennek a tónak.
Üdvözlégy!--Immár kelyhemhez hívlak,
Jövel mindenki, ide találsz;
Itt ború árnyai mind elmúlnak,
Itt már csak nyugodtan is lazsálsz.--
E nedv oly édes szüntelen-szüntelen,
Ember vagy méh, gyászod megszüntetetem.
Hogy mi hozott ide, nem tudhatjuk azt,
Nem fogod súgni nekünk--
Ám újjongva látnánk hogy tova haladsz
S vidáman búcsút intünk:
Szárnyaidon csak a szél harcol,
Fullánkoddal ellengésed dacol.
De oly nagy kortyot, oh, te ne igyál,
Mert oly mély az óceán is;
Itt nagyobb méhek is elsüllyedtek már,
Olyan hat láb magasak is.
Mint fáraóról szóló fáma,
Vörös tengerbe veszett gálya.
Tégy hát kedvedre, kívánj velem;
Rajta, féktelenül bírj--
Sírod is lesz ezen pohár bor,
Sírfeliratod lesz--Sírj--
Menj és Charon csónakjában foglalj helyet,
Üzenjük a kasnak, megittad a kelyhet.