ugroeva blogja
Beszél a csend...
Beszél a csend,
beszél helyettem.
Nincs harsona,
nincs dobpergés.
Némán állok a világban, a magányban.
Képzetem messzire kiált,
suttogva viszi a szél tovább,
tovább a csend felé...
Illúzió?
amikor az titokzatos őszbe
bepillant a tavasz
(elfeledve –
ő is oly ravasz)
lehulló falevelek
táncra perdülnek
kopaszodó fák
kedvesen zenélnek
rád mosolygó napsugarak
szívedben reményt keltenek...
Elfojtott dallamok
Elfojtott dallamok
Hangosan szóljatok
Fájdalmas akkordok
Húrok közt sírjatok
Szivárvány szólamok
Messzire szálljatok
Táncoló ritmusok
Síron túl ropjatok
Elfojtott dallamok
Lelkemből szóljatok
Végtelen dallamok
Vígan kacagjatok
Életed…
Életed egy szép regény
Átszövi árny és a fény
Nézz, csak nézz az ég felé
Utad során elkísér!
Ha szíved bús, nem zenél
Lásd a fényt, ne félj, ne félj
Nézz, csak nézz az ég felé
Utad során elkísér!
Milliárdnyi fény ragyog
Sötétben is mosolyog
Nézz, csak nézz az ég felé
Utad során elkísér!
Reménysugár nem hagy el
Ezüstfényben átölel
Nézz, csak nézz az ég felé
Utad során elkísér!